Kisokos

• Költségtakarékos üzemeltetés.
  Ezzel kapcsolatos üzemeltetési javaslatok, praktikák alkalmazása a mindennapi életben, melyeket az általános gyakorlati tapasztalatainkra alapozva tesszük.
• Fejlesztési javaslatok, melyek egyszeri, viszont megtérülő beruházással megvalósíthatók.

• Javasolt a fűtést ellátó kazán beállításainak módosítása, az időprogram, és az előremenő hőfokok tekintetében. Pl. radiátoros fűtés esetén javasolt az 50 °C-os előremenő hőfok beállítása.
• Javasolt a melegvíztárolók beállításának módosítása a tárolt víz hőmérsékletének tekintetében. A melegvíztározók vízhőmérsékletét célszerű 45-50 fokban maximalizálni.
• Akik rendelkeznek inverteres klímaberendezéssel, célszerű a fűtést is ezzel a berendezéssel megoldani, ezzel csökkentve az épület gázfogyasztását.
• Azokban a helyiségekben, ahol nincs fűtésre alkalmas klímaberendezés, csak ott javasolt radiátorokkal fűteni és a termosztatikus szelepekkel az ajánlott hőmérsékletet (max. 20-22 °C)-ra beállítani.
• A fűtési időszakban a helyiségek hőmérséklet szabályozását minden esetben a fűtésrendszerrel (ahol van klíma ott azzal, ahol nincs ott radiátorral), lehetőség szerint a távirányítókkal, termosztáttal vagy radiátoros helyiségekben a fűtőtesten található szabályozóval javasolt megtenni. Ablaknyitással hőmérsékletet szabályozni pazarlás!
• A helyiség felmelegítésénél a termosztatikus szabályzón ne használjunk magasabb fokozatot, mint az elérni kívánt hőmérséklet.
• Hosszabb használaton kívüli időszakokban csak temperáló fűtést célszerű alkalmazni 5-8°C - on.
• Rövidebb használaton kívüli időszakokban a fűtés hőmérsékletét célszerű 16-18°C-ra beállítani. Ennél alacsonyabbra visszavenni nem érdemes, mert a visszafűtés nagyobb energiafelhasználással járhat.
• Télen a szellőztetés során az ablak rövid ideig tartó teljes kinyitására, illetve a rövid ideig tartó, keresztirányú szellőztetésre kell törekedni.
• A fűtőtestek el- és letakarása egyáltalán nem javasolt, mert azzal a fűtés hatékonysága a felére is csökkenhet.
• Lehetőség szerint használni kell a természetes hűtési és fűtési lehetőségeket (pl.: függöny, reluxa, redőny, ablakpárna stb.)
• A mosógép használata során lehetőség szerint az energiatakarékos program, és a 30 °C-on történő mosás alkalmazandó. Persze előfordulhat olyan helyzet, amikor higiéniai szempontok ettől eltérő mosási hőmérsékletet, módszert indokolnak.
• Mosogatás során folyóvíz-használat csak az öblítés közben javasolt.
• A csaptelepeket használat után teljesen, csepegésmentesen zárjuk el. Kivétel ez alól a kis elektromos vízmelegítő bojler csaptelepe, amelynek csöpögése a túlnyomást hivatott kiegyenlíteni.

• A villamos energia felhasználásának csökkentése érdekében a használatban lévő elektromos készülékeket a használat végeztével szükséges kikapcsolni, nem elegendő készenléti (ún. stand-by) módba helyezni.
• Amennyiben erre van lehetőség, a kapcsolóval rendelkező dugalj kikapcsolásával az elektromos készüléket le kell választani a villamosenergiahálózatról. A készülékek kikapcsolásáról, hálózatról való leválasztásáról minden esetben meg kell győződni a készülékek használatát követően.
• A lámpák használata csak tevékenység végzése közben indokolt, azokat a szükséges tevékenység elvégzését, illetve a helyiség elhagyását követően minden esetben le kell kapcsolni. A lámpák használatát lehetőség szerint kerülni és mérsékelni kell. Ha lehetséges, használjunk természetes fényt vagy célzott megvilágítást nyújtó fényforrást, pl. íróasztali LED-es lámpát.

• Az otthonunkban található világítótesteket cseréjük LED fényforrásokra.
• Modern, inverteres klímaberendezések telepítése segíthet megoldani a fűtést-hűtést.
• Nyílt égésterű kazánok lecserélése levegő-víz hőszivattyúkra, mely a fűtés mellett a melegvíz igényt is kielégítené.
• Napkollektorok telepítésével a használati melegvíz rendszerre lehet rádolgozni. mellyel szintén energiát lehet spórolni. Ezekkel a rendszerekkel lehetővé tehetjük az épület gázhálózatról történő teljes leválását.
• Napelemek telepítése. Mely többek között a fűtés és melegvíz előállításának elektromos igényét is kiszolgálja.
• Az épület fa-nyílászáróinak felülvizsgálata és annak eredményeképpen esetleges cseréje, felújítása. 

Az emberek többsége ma már jól tudja, hogy a hulladékkezelésnek közel sem a legjobb módja, ha mindent egyetlen nagy kukába helyezünk. Mára sokak otthonában vált általánossá, hogy több szemetessel rendelkeznek, azért, hogy az egyes hulladéktípusokat külön-külön gyűjtsék. A hulladék szelektálásával a körforgásos hulladékgazdálkodást támogatjuk, melynek lényege, hogy a hulladékok feldolgozott formában visszakerüljenek a körforgásba.

 

Amikor a hulladékot másodlagos nyersanyagként újra felhasználjuk, akkor óvjuk a nyersanyagokat, a természeti erőforrásokat, hozzájárulunk a víz- és légszennyezés, valamint az energiafelhasználás mérsékléséhez. Persze természetesen a hulladéklerakóban összegyűlő szemét mennyisége is jelentősen csökken.

 

A csomagolásokon számos jelzéssel találkozhatunk, melyek alapján sok mindent megtudhatunk az adott termékről, egyebek mellett azt, hogy szelektálásnál melyik gyűjtőedénybe dobjuk azt. Érdemes röviden áttekinteni az újrahasznosításhoz, hulladékkezeléshez kapcsolódó leggyakoribb jelzéseket.

	Az a bizonyos körbefutó nyíl, mely segítség lehet abban, hogy az adott terméket, csomagolást hogyan szelektáljuk. A piktogramon egy szám látható, illetve az anyag nevének rövidítése. Jelentése önmagában csak annyi, hogy az adott termék, csomagolás alkalmas az újrahasznosításra. Gyakori féleértés, hogy a jel arra utal, hogy a termék újrahasznosított anyagból készült, azonban ez nem igaz. Ahogyan az sem, hogy az újrahasznosítás mindenképpen megtörténik. Ezutóbbihoz szükséges a megfelelő újrafeldolgozási és szelektív hulladékgyűjtési rendszer megléte, illetve használata.
	A Zöld pont jelet azokban az esetekben tüntetik fel a csomagoláson, ha a gyártó pénzügyi hozzájárulással támogatja a hulladék visszagyűjtését és újrafeldolgozását. A jelölés tehát nem arra utal, hogy a maga termék, csomagolás környezetbarát, csupán arra, hogy a gyártó csatlakozott egy hulladékgazdálkodást koordináló szervezethez, amely garantálja, hogy a felhalmozódó hulladék kezelése, szelektív visszagyűjtése és hasznosítása megfelel a jogszabályban előírtaknak.
	A Tidyman vagy Kukásember jelzés szintén nagyon gyakran előfordul a termékeken, csomagolásokon Ez a jelzés arra hívja fel a figyelmet, hogy ne szemeteljünk, hanem a megfelelő helyen gyűjtsük a hulladékot. A jel azokon a csomagoláson használható, melyek nem újrahasznosíthatók, tehát a Möbius-szalaggal, azaz a körbefutó nyíllal együtt nem használható. Amikor ilyen jelzést látunk a csomagoláson, azt a kommunális hulladékgyűjtőbe dobjuk.

A kék kukában gyűjthető hulladék

Ez a hulladékgyűjtő edény újságok, folyóiratok, füzetek, röpcédulák, könyvek, papírtasakok, katalógusok, hullámpapírok, csomagolópapírok, keménypapírból és kartondobozból készült dobozok, papír tojástartók gyűjtésére alkalmas.

 

Néhány jótanács!

• A dobozokat lapítva helyezzük a kukába, hogy minél kevesebb helyet foglaljanak, ezáltal minél több papírhulladék férjen az edénybe. A papírról kidobás előtt távolítsuk el a fémkapcsokat.
• Csak a tiszta papír gyűjthető szelektíven, így a szelektív gyűjtőkbe ne tegyünk élelmiszer-maradványokat és egyéb szennyeződéseket tartalmazó (pl. olaj, zsír, oldószer) csomagolóanyagokat, használt papírzsebkendőt, szalvétákat. A pizzásdoboz esetében csak annak a tiszta felületét dobhatjuk a szelektív konténerbe.
• A papírt ne kössük össze szalaggal, madzaggal, esetleg ragasztószalaggal! Ne tegyük műanyag zacskóba, mert a szalag, a madzag, a ragasztószalag és a műanyag zacskó nem helyezhető el a papír gyűjtésére szolgáló gyűjtőedénybe.
• A papír újrahasznosításával egyre gyengébb minőségű papírt kapunk, így egy idő után már túl drága lenne újrahasznosítani. Ha egy papírhulladékon nincs rajta az újrahasznosító jel, akkor az a papír már életciklusa végére ért, nem újrahasznosítható. 

Az újrahasznosítható papír jele: 20 - PAP = hullámlemez, 21 - PAP = nem hullámlemez jellegű karton, 22 - PAP = papír.

 

A sárga kukában gyűjthető hulladék

Budapesten a sárga hulladékgyűjtő a csomagolási műanyag és a fémhulladék gyűjtésére szolgál. Műanyagok közül itt gyűjthetők az üdítős és ásványvizes PET palackok, a háztartási flakonok és azok lecsavart kupakjai (pl.: samponos, habfürdős), háztartásban előforduló tiszta fóliák (pl.: szatyrok, tasakok, csomagoló fóliák) és a tejes-, joghurtos poharak

 

A fémhulladékok közül elhelyezhetők itt a különféle fémdobozok (italos- és konzervdobozok) és a háztartási fémhulladékok (pl. evőeszközök).

 

2022 januárja óta pedig a sárga kukákban gyűjtjük az italos kartondobozokat (tejes-, gyümölcsleves dobozok, [pl.: Tetra-Pak]) is. Ezt a típusú hulladékot kompozitnak nevezzük.

 

Néhány jótanács!

• A flakonok, poharak, fém és italos kartondobozok esetében is fontos, hogy azokat öblítsük ki mielőtt a szemetesbe dobjuk.
• A PET-palackok, a fémdobozok és az italos kartondobozok esetében is fontos, hogy azok összenyomva, lapítva kerüljenek a gyűjtőedénybe.
• A fém használati tárgyakainkat (pl: ruhafogas, bútormaradvány, berendezések alkatrészei stb.) ne ide helyezzük.
• Ne dobjunk ide vegyi anyaggal, élelmiszerrel szennyeződött hulladékot sem.

A műanyagok típusuk, anyaguk szerint hét kategóriába sorolhatók. A rajtuk található piktogramok jelzik, hogy melyik műanyag milyen típusú. Általában hármat (03 - PVC = polivinil-klorid, 06 - PS = polisztirol, 07 - OTHER = egyéb műanyagok) nem hasznosítanak újra, mert túl sok energia kellene hozzá, és túl drága lenne. Gyakorlatilag környezetszennyezővé tenné az újrahasznosítást.

Az újrahasznosítható műanyagok jele: 01 - PET/PETE = polietilén-tereftalát, 02 - HDPE = nagy sűrűségű polietilén, 04 - LDPE = kis sűrűségű polietilén, 05 - PP = polipropilén.

Az újrahasznosítható fém jele: 40 - FE = vas, acél, 41 - ALU = alumínium.

Az újrahasznosítható tetrapack, azaz kompozit jele: 81 - C/PAP = papír és műanyag keverék, 84 - C/PAP = papír-karton és műanyag-alumínium keverék.

Hulladékgyűjtő szigetek helyei: https://www.fkf.hu/fovarosban-uzemelo-szelektiv-gyujtoszigetek-listaja

Magyarországon már több mint tíz éve tilos a kezeletlen fa és a papír kivételével minden hulladék elégetése, mégis gyakran találkozhatunk ennek ellentmondó gyakorlattal. Pedig a jól megválasztott tüzelő nemcsak otthonunk melegét adja, de óvhatjuk vele a környezetet és az egészségünket is.

 

Kulcskérdés a tüzelőanyag minősége

Bár fűtésre szinte minden fafajta jól használható, mégis elsősorban az ún. keményfák ajánlottak erre a célra. A keményfák közé sorolható az akác, a tölgy, a bükk vagy a gyertyán is. Ezek fűtőértéke nagyjából 30 százalékkal több, mint a gyengébb fafajtáké, amilyen a nyárfa vagy a jegenyefenyő is.

 

 

A fa típusa mellett, annak nedvességtartalma is befolyásolja a fűtőértéket. Egy frissen kivágott fa tömegének a fele víz, így bár a fa nehezebb, valójában nem lesz tőle melegebb a lakás, mivel a fából a víz az elégetés közben párolog el, és így a meleg a kéményen keresztül távozik a vízből keletkezett gőzzel.

A nedves, vizes fa elégetése kimondottan környezetkárosító is. Mivel a nagy nedvességtartalom gátolja a magasabb égési hőmérséklet kialakulását, így az égés közben sokkal több korom és egyéb, a környezetre káros anyag keletkezik. Kerüljük az olyan fákat is, melyeket korábban vegyszerrel, gombaölőszerekkel kezeltek, mert a kéményen távozó füsttel mérgező, rákkeltő anyagok kerülnek a levegőbe.

 

 

A megfelelő nedvességtartalom eléréséhez szárítanunk kell a fát, amihez megfelelő tárolásra van szükség. Ehhez érdemes néhány szabályt betartani:

• Felfűrészelt, hasított formában jobban szárad téli tüzelőnk
• A tárolóhely legyen fedett, de valamelyest nyitott, hogy a csapadéktól minél védettebb legyen, de a száradást elősegítve jól szellőzzön
• A legalsó réteg fát ne közvetlenül a földre tegyük, hagyjunk 15-20 cm-t a talaj és a fa között, így nem veszi át annak nedvességét
• A farakás mögött hagyjunk 5-10 cm szabad helyet, így a szél könnyebben átjárhatja, segítve a gyorsabb száradást
• A fa kiszáradására ajánlott legalább egy, de akár két évet is hagyni, így érdemes előre gondolkodni a tűzifa beszerzésénél.

 

Mérgező anyagok sorát lélegezzük be

A helytelen tüzelés következményeként számtalan mérgező anyagot juttathatunk a levegőbe, melyeket belélegezve magunkat is veszélyeztetjük.

• Szénmonoxid - Csendes gyilkosnak is nevezik, miután színtelen, szagtalan, ízetlen mégis erősen mérgező gáz. Enyhébb esetben egyebek mellett látási zavarokat, kábultságot, fejfájást, fülzúgást, hányingert, szédülést okoz, súlyosabb esetben viszont oxigénhiányos állapot is kialakulhat a szervezetben. Szerencsére ma már egy szénmonoxid érzékelővel egyszerűen megelőzhetjük a bajt.
• Kéndioxid - A téli időszakban jelentkező, londoni típusú szmog egyik alkotóeleme. Komoly szerepet játszik az asztma kialakulásában. Nehézlégzést, hörghurutot is okozhat.
• Nitrogén-oxid - Egy irritáló hatású gáz, mely csökkent tüdőfunkciót és egyéb légzőszervi tünetek megjelenését eredményezheti. Az asztmával és más légzőszervi betegséggel küzdők számára nagyobb veszélyt jelent.
• Kisméretű szálló por, aeroszol - A tömegükhöz képest nagy felülettel rendelkező részecskék, melyekre különféle mérgező anyagok, baktériumok, vírusok tapadhatnak. Ezek belélegezve rövidtávon nehézlégzést, köhögést váltanak ki, hosszabb távon pedig különféle légzőszervi, szív és érrendszeri betegségeket idézhetnek elő. Általánosan elmondható, hogy minél kisebb a részecske, annál "távolabb" jut a szervezetben.

 

Végül pedig jöjjön a környezetbarát tüzelés 10 parancsolata:

1. Fűtési és meleg víz előállítási igényemnek és lehetőségimnek megfelelő, a lehető legkörnyezetbarátabb tüzelőberendezést telepítem otthonomba.
2. A tüzelőberendezést és a hozzá tartozó kéményrendszert szakember segítségével helyezem üzembe.
3. Felelős erdőgazdálkodásból származó tűzifát vásárolok.
4. A tűzifát időjárásálló tűzifatárolóban szárítom legalább 12 hónapig.
5. A tüzelőberendezést környezetbarát módon rakom meg és gyújtom be. 
6. A tüzelés során biztosítom a szükséges égéslevegőt.
7. Gondoskodom otthonomban a megfelelő hőszigetelés kialakításáról.
8. A tüzelőanyaggal takarékoskodom, a hőmérsékletet a takarékosság figyelembe vételével állítom be.
9. Gondoskodom a tüzelőberendezés és a kémény rendszeres, szakember által történő felülvizsgálatáról és karbantartásáról.
10. Soha nem égetek hulladékot, PET-palackot, kezelt fát, bútorlapot, színes papírt, ruhát vagy üzemanyagot.

A szúnyogirtás legfőbb eszköze ma Magyarországon, az általános rovarölő kémiai szereket előtérbe helyező gyakorlat. A több évtizede, hazánk mellett szerte a világban alkalmazott kémiai módszerrel történő szúnyoggyérítéssel kapcsolatban egyre több aggály jelentkezik súlyos környezet- és természetvédelmi kockázatai miatt.

 

Mi a baj a kémiai gyérítéssel?

Az alkalmazott vegyszerek nem szelektívek, azaz nemcsak a szúnyogokra, hanem az összes rovarra (így a virágokat beporzó méhekre és más fajokra), sőt az összes rovarfogyasztó állatfajra, így gyakorlatilag a teljes táplálékláncra kihatnak. Ráadásul ezekről az elvileg gerinces- és emlősbiztos (azaz a gerinces élőlényekre nem ható) szerekről sorra kiderül, hogy hosszú távon akár az emberekre nézve is veszélyes egészségkárosodást okoznak.

 

A kémiai irtás további hátránya, hogy a szer csak a kijuttatás pillanatában szabadon repülő egyedeket pusztítja (de azokat továbbra is fajra való tekintet nélkül), így a pihenő, valamint a lombok, növények, tereptárgyak takarásában lévő egyedeknek nem esik bántódása. Megdöbbentő adat, hogy a kémiai szúnyoggyérítések során elpusztított 100 rovarból mindössze 2-3 a csípőszúnyog, a többi az emberre ártalmatlan, azonban ökoszisztémánk nélkülözhetetlen elemei.

 

A kémiai módszer ráadásul csak csekély időtávon belül hatásos, hiszen egyes fajok gyors életciklusa, és a kezeletlen területekről történő bevándorlás hamarosan biztosítja a gyérített területeken történő utánpótlást. A változó hatékonyság és rövid hatástartam miatt jelentősebb mértékű szúnyogártalmak kialakulása esetén, például egy áradását követően, csak a sokszor megismételt és nagy területekre kiterjedően elvégzett kémiai kezelések képesek érezhető hatást produkálni, de ez nem túl olcsó és a fentiek alapján a károsítás is sokkal jelentősebb.

 

Miben más a biológiai védekezés?

A biológiai gyérítéskor egy szelektív mikrobiológiai védekezésről beszélhetünk. A védekezés egy talajlakó baktérium segítségével történik melynek hatására a természetes módon elpusztult szúnyoglárvák vizsgálatakor jöttek rá kutatók. Ezek a mikrobák a természetes életfolyamataik során olyan spórákat termelnek, melyeket a szúnyoglárvák elfogyasztanak. A spórákból a lárvák emésztésekor olyan anyagok képződnek, melyek mérgezést, a lárvák pusztulását okozzák.

 

A módszer előnye a nagyfokú szelektivitás, vagyis az alkalmazási dózisok szigorú betartása mellett a többi vízi élőlényre nem ártalmas, a szárazföldi rovarokra pedig értelemszerűen nincs hatással, hiszen a lárvákat pusztítjuk el, így nem keletkeznek kifejlett, repülő alakok. Ennek további előnye, hogy nem kell elviselnünk a szúnyogok csípéseit sem.

 

 

Természetesen kerületünkben kiemelt fontosságú, hogy minden körülmény figyelembevételével döntsünk a szúnyogártalom csökkentésének mind a környezetre, mind az emberi egészségre legkevésbé ártalmas módjáról. Éppen ezért Önkormányzatunk 2022-ben - az eddig szokásos kémiai védekezés elemeit megtartva - megkezdte a biológiai védekezést. Az év során helyi szúnyoghelyzet pontos feltérképezése zajlott, ez a munka magában foglalta a tenyészvizek, azaz a szaporodóhelyek felkutatását és a Budafok-Tétényben ártalmat okozó csípőszúnyog-fajok beazonosítását.

 

Ez a munka kiemelt fontosságú. Magyarországon jelenleg kb 50 csípőszúnyog-faj él, azonban ezek eltérő jellemzőkkel rendelkeznek, eltérő helyeken szaporodnak. A szúnyogok ugyanis nemcsak a Duna mentén vagy egyéb közterületeken tenyésznek, hanem a saját kertünkben is. Amennyiben nem vagyunk elég körültekintők, úgy könnyen elősegíthetjük a szúnyogok elszaporodását.

 

 

Mi tehetünk mi?

A klímaváltozás következtében új szúnyogfajok és az általuk terjesztett kórokozók egyre gyakrabban jelennek meg Magyarországon is, így a védekezés egyre fontosabb, de még ennél is fontosabb a megelőzés. Ehhez azonban szélesebb körű társadalmi szerepvállalásra van szükség, elengedhetetlen a lakosság bevonása. A vízfelszínre petéző, kisebb röptávolsággal rendelkező csípőszúnyog-fajok élő- és szaporodóhelyei ugyanis nem a Duna hullámterében találhatók, hanem a lakóterületeken fellelhető álló, pangóvizekben.

 

Lényegében minden állóvíz képes szaporodóhelyként szolgálni a szúnyogok számára. A kerti tavak, szökőkutak, medencék, madáritatók, virágalátétek mellett gyakori, hogy olyan helyeken is kialakulnak állóvizek, ahol nem ez a célunk. A lehulló csapadék könnyedén összegyűlik a szabadban hagyott gumiabroncsok belsejében, a takaróponyvákon, az elől hagyott játékokban, edényekben, vödrökben, vagy bármilyen mélyedésben. Könnyen összegyűlhet a víz a nem megfelelően tisztított ereszcsatornában is. Ezek a pangóvizek mind tökéletes szaporodóhelyként funkcionálnak a szúnyogok számára, de hasonló gondot jelentenek a lezáratlan, fedő nélküli esővízgyűjtő tartályok is.

 

Egy kis odafigyeléssel azonban könnyedén elkerülhető, hogy a kertünk egy szúnyogtenyészetté váljon. A tavasztól őszig tartó időszakban kiemelten fontos, hogy ezeket a sokszor észrevétlen tenyészvizeket egy-egy eső után mielőbb felszámoljuk, ugyanis a nyári időszakban a szúnyoglárvák akár egy héten belül kifejlett rovarrá fejlődnek. A tudatosan kialakított vízfelületek, kerti tavak, medencék esetében pedig a folyamatos tisztítással tudjuk megakadályozni a szúnyoglárvák megtelepedését. Emellett a kerti tavak esetében úgy is védekezhetünk, hogy a tóba szúnyoglárvákat fogyasztó halakat telepítünk.

Amennyiben lehetőségünk van rá, úgy a nyitott esővízgyűjtőnket cseréljük fedett berendezésre. Korábban Budafok-Tétény Önkormányzata is osztott fedett esővízgyűjtőket, fontos, hogy ezeket az előírtaknak megfelelően, szakszerűen, minden kapott alkatrészt felhasználva kössük be. Amennyiben mégis maradunk a nyitott esővízgyűjtőnél, abban az esetben már egy a tetejére rögzített szúnyogháló is sokat segíthet a védekezésben.

 

Ne feledjük, hogy a szúnyogok elleni védekezés a közös ügyünk, a közös felelősségünk!

Magyarországon, éves szinten nagyjából 50 ezer tonna étolajat használunk. Szerencsére már egyre többen gyűjtik itthon is a használt étolajat, azonban ez még mindig töredéke a teljes, felhasznált mennyiségnek.

 

A kukába dobásnál csak a lefolyóba öntés a rosszabb!

Amikor a lefolyóba öntjük, az olaj lerakódik a csövek falán, és mivel a zsír nem oldódik a vízben, így ott is marad. Amikor pedig egy újabb adag olajat öntünk a lefolyóba, akkor újabb réteg rakódik rá, majd egy újabb és egy újabb, folyamatosan növekedve. Végül a lefolyórendszer eldugul, mely kellemetlen és költséges problémát okoz.

 

Ráadásul a szennyvíztelepre érve az olaj szétterül a víz felszínén, amivel akadályozza a szennyvíz tisztítását, és nem engedi, hogy oxigén áramoljon a vízbe. A szennyvíztisztító olajos végterméke nem használható termékeny iszapként, hiszen az olaj a föld légáteresztő képességét is tönkretenné.

 

Szerencsére ma már a háztartások többsége jól tudja, hogy az étolaj lefolyóba öntése rendkívül káros, azonban sokan folyamodnak ahhoz a módszerhez, hogy üvegbe töltik a használt étolajat, majd az üveget a szemetesükbe, illetve a kommunális hulladékgyűjtőbe dobva szabadulnak meg a sütőolajtól. A probléma az, hogy az olaj a legtöbb esetben így is a földet vagy a vizeket szennyezi. Döbbenetes szám, de egy liter étolaj akár egy millió liter vizet is be tud szennyezni.

 

Gyűjtsük helyesen!

Háztartási hulladákkal keverve az olaj nehezen lebontható anyagként a hulladéklerakóba kerül, miközben a használt sütőolaj 100%-ban újrahasznosítható. A szelektíven gyűjtött és megfelelő helyen leadott mennyiség 90%-ából biodízel, 10%-ából pedig biogáz képződik. Egy liter begyűjtött és újrahasznosított használt étolajjal nagyjából egy 90 kilométeres autóút szén-dioxid kibocsátástól mentesül a bolygónk.

 

A helyes gyűjtéshez a kihűlt, a használt sütőolajat öntsük egy jó záródó műanyag flakonba. Amikor a flakon megtelt, a legközelebbi gyűjtőpontra érdemes elvinni, és bedobni a kihelyezett tárolókba.

 

Az önkormányzat és az óvodák együttműködése nyomán a kerületben összesen 13 helyen adható le zárt csomagolásban a háztartásokban keletkezett használt sütőolaj és sütőzsír. Ráadásul az elszállított mennyiség után az óvodákat anyagilag is támogatják, így a lakosság a gyűjtés során leadott olajjal és zsírral a kerületi óvodákat "gazdagítja". Ugyanakkor kérjük, hogy ezeket a gyűjtőpontokat csak azok vegyék igénybe, akiknek gyermekei az adott intézménybe járnak.

 

A mindenki számára elérhető "nyitott" gyűjtőpontként szolgál a Budafoki Szomszédok Piaca (Játék utca 8.) és a Szelmann Ház (Nagytétényi út 306.), mely pontokat Budafok-Tétény Önkormányzata üzemelteti. Ugyanakkor az FKF hulladékudvarokban is leadható a használt sütőolaj, így a kerületünkben a Nagytétényi út 335. alatti telephelyen is van lehetőség a leadásra.

Mindemellett érdemes megnézni, hogy a délutáni bevásárláskor vagy a tankolás alkalmával nincs-e lehetőségünk megszabadulni a feleslegessé vált sütőolajtól. Ma már számos áruház-lánc és benzinkút is lehetőséget nyújt a leadásra. Így a Spar, az Aldi, a Lidl, a Coop és a Tesco bizonyos áruházai, valamint a MOL egyes töltőállomásai is leadhatjuk a használt étolajat. A gyűjtőpontként szolgáló áruházakról és töltőállomásokról a vállalatok weboldalán lehet bővebb információt találni.

Ne csak újrahasznosítsuk, használjuk is újra!

Bár nem mindegy mit és hogyan sütünk az olajban, általánosságban elmondható, hogy az olaj otthoni körülmények között is többször is felhasználható sütéshez. Ahhoz, hogy újra sütni tudjunk az olajban, érdemes kihűlés után, leszűrni egy teaszűrő segítségével, vagy ha átcsorgatni egy kávéfilteren. Ezt követően tegyük az olajat egy befőttesüvegbe. Ennek eredményeként jelentősen csökkenthetjük a kidobott étolaj mennyiségét. 

Fontos azonban, hogy pár sütés után az olajat teljesen cseréljük le! A hevítés hatására ugyanis abban káros vegyületek keletkezhenek. Általánosságban elmondható, hogy három alkalom után szükséges lehet teljesen lecserélni az olajat, főleg, ha rántott ételeket készítünk. Ugyanakkor a sült krumpli esetében egyes tesztek azt mutatják, hogy még a nyolcadik alkalom után sem változott meg az olaj szerkezete.

A komposztálással a természet természetes körforgását próbáljuk mesterségesen lekövetni. A természetben a szerves anyag állandó körforgásban van. Ennek megfelelően az erdőkben minden ősszel lehullnak a falevelek, az így felhalmozódott avar pedig fokozatosan lebomlik, humuszt képez a talajon, amely tápanyagul szolgál a tavasszal újrainduló növényi élet számára. A komposztálás is ugyanezt a folyamatot utánozza csak emberi irányítással.

 

 

Mi is a humusz?

A talaj életében az irányító, koordináló szerepet a humusz tölti be. A humusz köti össze a talaj apró szemcséit, ez ad serkentő anyagot a növények gyökereinek, tápanyagokat a talajban tevékenykedő mikroorganizmusoknak. Humusz nélkül a magasabb rendű növények nem tudnának táplálkozni, növekedni és szaporodni.

Hogyan kezdjünk neki a komposztálásnak?

Kezdeti lépésként szükségünk lesz egy komposztálóra, ami készülhet fából, műanyagból, lehet fonott, vagy fémhálós, ez inkább a mi ízlésünktől függ. A legtartósabbnak a műanyag és a fémhálós eszközök számítanak, de ezek előállítása jelentősebb környezetterheléssel jár, a fonott komposztálók kevésbé tartósak és nem szétszerelhetők, ami nehezebbé teszi az ürítésüket. A fakomposztálók környezetbarát eszköznek számítanak, szétszedhetők, ezeket azonban szükséges összeszerelni a használat előtt, bár nem okoz ez sem több nehézséget, mint egy bútor összeszerelése. Fontos, hogy komposztálónk jól szellőztethető, szétszedhető legyen.

Komposztálónk számára a legjobb hely sík, félárnyékos és szélvédett. A legjobb, ha egy fa alá tesszük, hogy ne érje közvetlenül sok nap, de ne mossa el az eső sem. Szintén fontos a jó talajkapcsolat, vízzáró, agyagos talajra vagy aszfaltra nem érdemes elhelyezni a komposztálót.

A komposztáláshoz szükségünk lesz még egy gyűjtőedényre a konyhában, egy metszőollóra, illetve esetleg egy kis baltára az aprításhoz, egy lapátra és egy vasvillára a forgatáshoz, átrakáshoz, valamint egy öntözőkannára a nedvesítéshez.

Mi kerülhet a komposztálóba?

Kitűnő alapanyag a kihúzott gyomnövény, a lekaszált fű, a kávézacc, a teafű, az apróra tört tojáshéj, a lomb, az avar, az ágnyesedék, a gyümölcs és a zöldség maradék, ezek kidobásra szánt héja, a virágok, a fűrészpor vagy a fahamu.

Alapvető igazság, hogy minden szerves anyagot lehet komposztálni, de sok anyag lassan bomlik, mások bomlása kellemetlen szagot okoz, vagy a jó humusz kialakulását gátolja. Fontos, hogy ne kerüljön a komposztálóba nagy gally, faág (ezeket mindig aprítsuk fel kb 5-6 cm-es darabokra), záptojás, sült konyhai maradék, olaj, zsír, csont, háztartási szemét, vegyszer, gyógyszer, állati tetem, karácsonyfa maradék, üveg-, fém- műanyag- és papírhulladék, a porszívó porzsákjának tartalma, a széntüzelésű kályhák salakja. Mindemellett csak kevés diófa és vadgesztenye levelet dobjunk bele.

Hogy mit szabad, mit szabad csak korlátozottan és mit nem szabad egyáltalán komposztálni, a következő ábra szemlélteti.

Néhány dologra érdemes odafigyelni!

A jó komposztálás kulcsa a magas szén és a magas nitrogéntartalmú anyagok, azaz a zöld és barna alapanyagok megfelelő arányú keveredése.

Ha túl magas a nitrogéntartalmú, tehát a zöld anyagok aránya (pl. konyhai hulladék, friss fű) a komposzthalom szétcsúszik, tömörödött lesz, bűzzel járó rothadási folyamatok indulnak el benne. Éppen ezért szükségünk van nagy széntartalmú, barna, anyagokra is (pl. szárított fű, száraz falevél, felaprított gallyak, szalma, fűrészpor). Viszont ha túl magas a nagy széntartalmú komposztanyagok aránya, akkor a komposztálódási folyamatok nehezen fognak majd beindulni, illetve a komposztálás vontatott, időben elhúzódó lesz.

A barna és a zöld anyagokat egymásra rétegezzük, így a száraz rész elegendő nedvességhez jut a lédús zöldből, a barna anyagok pedig a vázat adják a komposztáláshoz, biztosítják a zöld anyagok számára a megfelelő szellőzést. Az ideális arány az, ha kb. 3:1 arányban helyezünk el a komposztálóban zöld és barna anyagokat. Kb. 3 rész magas nitrogéntartalmú, zöld anyaghoz, 1 rész magas széntartalmú barna anyagot adjunk. A rétegezést célszerű száraz réteggel kezdeni. A rétegek közé keverhetünk vékony rétegben földet is, mely meggyorsíthatja a feldolgozást.

Az idő teltével komposztunk összeesik, ezért legalább 2-3 havonta át kell forgatni. Erre azért van szükség, mivel a tömörödött anyagból a levegő kiszorul, a forgatással pedig lazítjuk a komposzt szerkezetét, levegőztetjük azt. A már kész humuszrészek segítik a még nem lebomlott részek átalakulását. Amennyiben nagyon száraz a komposztunk, akkor egy locsolókanna segítségével egyszerűen tudjuk pótolni a hiányzó nedvességtartalmat.

Mennyi idő alatt készül el a komposzt?

Érdemes türelmesnek lenni! A komposztálódási folyamat lejátszódásához és a jó minőségű komposzt eléréséhez megfelelő időre van szükség ez általában 8-12 hónap.

Először friss komposzt keletkezik, melynek elkészüléséhez kb. 3 hónap szükséges. A friss komposzt még nem teljesen stabil, nem alakult át teljesen humusszá, ezért a növények gyökérzetére, növekedésére káros anyagokat tartalmazhat.

Az érett komposzt sötét, feketés barna színű, könnyen morzsálódik, illata a tavaszi eső áztatta földre emlékeztet. Az anyagot felhasználás előtt át kell rostálni, a fennmaradó részeket pedig tegyük vissza a komposztálóba. Az érett komposztot fel lehet használni, ültetéskor növények alá kerülő földhöz lehet keverni, lakásokban virágcserepekbe, balkonládákba rakhatjuk, zöldség- és virágágyások, szőlők, gyümölcsösök termékenységét segíthetjük elő, ha a komposztot a már meglévő földjükhöz forgatjuk.

 

A komposztálással tehát amellett, hogy csökkentjük az otthonunkban termelt hulladék mennyiségét, költséget is spórolhatunk, hiszen például nem kell vennünk virágföldet. Termelékenyebbé tehetjük kertünk talaját, ezáltal egészségesebb növényeket nevelgethetünk. Környezetvédelmi és klímavédelmi célokat is támogathatunk. Csökken a légszennyezés mértéke, miután nincs hulladék vagy avarégetés. Ráadásul a humuszban gazdag talaj jobban képes elnyelni a szén-dioxidot. Fontos szemléletformáló, példamutató szerepe is van a komposztálásnak, a jövő generációit, a környékünkön élőket a környezet- és klímatudatos életmód felé terelhetjük.

Talán emlékszünk az iskolai környezetismeret vagy biológia órákról, hogy a termés elengedhetetlen feltétele, hogy a növény, a gyümölcsfa virágja megtermékenyüljön. Ehhez pedig beporzás szükséges, ami történhet a szél segítségével vagy a rovarok által. Bár a dió, a mogyoró, a gesztenye, a kukorica, a rizs és sok alapvető fontosságú gabonaféle szélbeporzású növény, a haszonnövényeink több mint kétharmada állati beporzást igényel.

Az alma, az áfonya, a hagyma, a káposzta, a karfiol, a kakaóbab, a kávé, a körte, a mandula, a mustár, a napraforgó, a repce, a retek, a sárgarépa, a takarmánylucerna vagy az uborka mind-mind olyan élelmiszerek vagy haszonnövények, melyek függnek az állati beporzástól. Abban az esetben, ha a beporzó rovarok száma drasztikusan lecsökken vagy fajok halnak ki, akkor ezeknek a növényeknek a termesztése is veszélybe kerül. Megfelelő takarmány nélkül pedig húsfélék, tejtermékek sem lennének.

Az általános közvélekedéssel ellentétben a beporzó munka legnagyobb részét alapvetően nem a házi méhek, hanem az egyéb vadon élő fajok végzik el. Kevésbé ismert tény, hogy Magyarországon több mint 700 vadméhfaj él, akiket nem érdemes összetéveszteni a darazsakkal. Az sem annyira ismert tény, hogy Európában a vadméh- és lepkefajok 9 százaléka veszélyeztetett, 30 százalékuknak pedig csökken az állománya. Mindez többek között a környezet nagymértékű átalakításának is köszönhető, melynek következtében felszámolják a beporzók élőhelyeit. Ezen kívül a vegyszerhasználat is veszélyt jelent a beporzókra.

 

Mit tehetünk a beporzókért?

Már egyéni szinten is sokat tehetünk a beporzó fajok védelme érdekében. Amennyiben van kertünk, vessünk sokféle, nem egyszerre virágzó növényt, lehetőleg olyanokat, melyek őshonosok hazánkban is, így kora tavasztól őszig lesz virágos növény, ami táplálékul szolgálhat a beporzók számára. A fák (pl.: hárs, akác, szelídgesztenye) és cserjék (pl.: galagonya, kökény, nyári orgona) mellett több tucat évelő vagy egynyári virágból is választhatunk. Ezek közé tartozik többek között a nárcisz, a levendula, az őszirózsa, az oroszlánszáj, a pillangóvirág, a rézvirág vagy a zsálya is. Mindezek nemcsak a kertünk ékes díszei lehetnek, de még a beporzó rovaroknak is táplálékot nyújtanak.

 

Akkor sem kell csüggednünk, ha nem rendelkezünk kerttel, csak erkéllyel vagy loggiával. A beporzóbarát virágok jelentős része (pl.: kakukkfű, körömvirág, pillangóvirág, rézvirág) ugyanis akár egy balkonládában is jól érzi magát.

 

Építsünk méhecskehotelt!

A beporzók nemcsak a táplálékul szolgáló nektárban és pollenben gazdag növényekben szenvednek hiányt, hanem életterük, fészkelőhelyük is leszűkült, ezen a problémán az ún. méhecskehotelekkel enyhíthetünk. Helytől, időtől, a rendelkezésre álló anyagoktól és elhivatottságtól függően készíthetünk kisebb és egyszerűbb, valamint nagyobb és komplexebb szerkezetet is.

 

Méhecskehotel lehet minden 2-10 mm átmérőjű, legalább néhány cm hosszúságú, cső alakú anyag (pl. nád-, bambusznádszál-darabok). Ezen kívül jó lehet még a lyukacsos szerkezetű tégla vagy egy néhány centiméter hosszúságú gerendadarab, tűzifa kugli. Utóbbiba szükséges fúrnunk minél több, nagyjából 2-10 mm átmérőjű lyukat, hiszen csak így tud fészekrakó helyként szolgálni a beporzóknak. Egy 10-20 cm átmérőjű tűzifa kugliba akár több tucat furatot is készíthetünk. Egy nagyobb, komplexebb szálló akár kertünk dísze is lehet, míg a kisebbek akár könnyedén elférnek akár az ablakpárkányra helyezett balkonláda mellett is.

 

A méhecskehotelünket érdemes a beporzók aktivizálódásakor kihelyezni, február végén vagy márciusban, forgalmuk pedig áprilisban és májusban lehet a legnagyobb. Kihelyezéskor ügyelni kell rá, hogy védjük az esőtől és a nedvességtől, különben könnyen bepenészedhet. Amennyiben tudunk, ügyeljünk rá, hogy viszonylag napos helyre helyezzük a szállót, így elegendő napfényt is kapnak a beporzók. Különösebb karbantartásra ugyanakkor nincs szükség, ezt technikailag is nehéz lenne kivitelezni a szűkös furatok miatt.

Nem veszélyesek ezek az állatok?

Nem, így nem kell félni akkor sem, ha a közelünkben, akár az ablakpárkányon helyezzük el a szerkezetet. A támadékony, családokban élő méhek és darazsak ugyanis nem tudnak beköltözni ezekbe a szerkezetekbe, mert nincs hely a lépek megépítésére. A méhecskeszállóval a magányosan élő beporzóknak kínálunk fészkelőhelyet, ám ők nem támadnak. Ugyan rendelkeznek fullánkkal, amennyiben mi nem bántjuk őket, úgy ők sem fognak minket, sőt tudomást sem fognak venni rólunk, így akár a gyerekekkel együtt figyelhetjük meg, milyen szorgos beporzó munkások használják az általunk készített méhecskehotelt.

 

A kerület szerepet vállal a beporzó rovarok védelméért!

2022 tavaszán kerületünkben is több helyen állítottak fel rovarszállókat. A nagyrészt természetes anyagokból készített "szálláshelyeket" a Budai Nagy Antal Gimnázium, a Budafoki Herman Ottó Általános Iskola, a Baross Gábor Általános Iskola és a Gádor Általános Iskola udvarán, valamint a Szent István Templom kertjében, illetve a Pelikán Imre Közösségi Ház udvarán állították fel. Mindemellett az Önkormányzat is támogatta a kezdeményezést, így két önkormányzati területen, az Oroszlános Udvarban, valamint a Városház tér - Mária Terézia utca sarkán álló egykori polgármesteri villa kertjében is elhelyezésre kerültek rovarhotelek. A kezdeményezés a Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület, illetve két stratégiai partnerünk a Bakosfa Kft. és a Fitoland Kft. segítségével valósult meg.

A közösségi kert egy olyan kisebb vagy nagyobb földterület, melyet egy közösség közösen gondoz.

Talán kevesen tudják, de a múlt században, főleg a háborúk okozta élelmiszerhiány enyhítésére egy-egy sűrűbben beépített lakóterületen közösségi kerteket hoztak létre. Bár napjainkban ismét újra egyre több helyen létesülnek ilyen kertek, szerencsére ma már egészen más apropóból. Ma már cél a közösség összetartása és a zöld szemléletre nevelés.

A városi kertészkedés különböző életkorú és hátterű embereket szervez közösségbe. A közösség, a közös érdeklődés, a közös kertészkedés során elsajátított szemléletet az emberek jó esetben az élet más területein is gyakorolják, így környezettudatos, egymás munkáját megbecsülő lakói lehetnek a városnak. Persze a kertek közösségteremtő erejük és nevelő funkciójuk mellett friss zöldséggel, gyümölccsel, fűszernövénnyel látják el az őket gondozó városlakókat.

 

Közösségi kertész bárki lehet, aki szeretne növényeket termeszteni, vállalja, hogy a parcelláját rendszeresen ápolja, részt vesz a közösségi kert életében, betartja a közösen hozott kertszabályokat. Bárki lehet közösségi kertész, aki szeretné hasznosan és aktívan eltölteni a szabadidejét, szeretne értéket létrehozni a terményei által, szívesen részt venne a kert közösségi életében. Nem kell érteni a növénytermesztéshez sem. Kezdetben érdemes könnyen termeszthető növényekkel kezdeni és segítséget kérni tapasztaltabb kertészektől, rutinosabb szomszédtól. A legtöbb növény igazán "megengedő", a kellő gondosságot hatalmas termésmennyiséggel hálálja meg, sikerélményt ad, kötődést és elfoglaltságot. Mindenkinek élménye, hogy a saját termesztésű paradicsom, uborka, paprika sokkal finomabb, mint a boltban vásárolt, sokkal mélyebb a kötődésünk iránta, büszkévé és elégedetté teszi a kertészt. Mindez a városban is elérhető, megteremthető, csak rajtunk áll.

A közösségi kertek sokféle haszonnal bírnak. Amellett, hogy szociális haszna elvitathatatlan már csak a közösségépítő szerepe miatt is, ezek a kertek újra fókuszba hozzák a városi kertészeti kultúrákat. Fontos egészségmegőrző szerepük is van, hiszen lehetőséget teremtenek arra, hogy vegyszermentesen, helyben termesszünk élelmiszert, a kertészkedés, mint testmozgás pedig jótékonyan hat a fizikai állapotunkra. A közösségi kertek zöldfelület révén javítják a környék mikroklímáját is. Mindemellett a közösségi kertek lehetőséget teremtenek szabadtéri tanórák megtartására, illetve a gyakorlati ismeretek átadására is. A saját termények nemcsak büszkeséggel töltik el az embert, hanem az élelmiszer-önellátásra való törekvésben is segítséget nyújt. A közösségi kertekben termelt élelmiszer nem csak olcsóbb, de egészségesebb is, mint a boltból vásárolt, külföldről szállított élelmiszerek.

Mint a közösségek általában, úgy a közösségi kertek is szabályok mentén működnek. A szabályokat a kertészek saját maguk hozzák a kert zökkenőmentes, mindenki által elfogadott működése érdekében. A kertszabályok egyebek mellett rögzítik a kertparcellák művelésének módját, növényvédelmi és egyéb kertészeti kérdéseket, a kertvezető választásának módját vagy a kert nyitvatartási idejét. Egy biztos, azt mindenki maga döntheti el, hogy mit szeretne termeszteni, Legyen az virág, zöldség, gyümölcs vagy akár fűszer.

Kerületünkben a Leányka utcában található egy összesen mintegy 500 m2 alapterületű közösségi kert, melyet 2013-ban alapított az Önkormányzat. Összesen több mint 30 darab parcellában folyik a kertészkedés, fokozott tekintettel a vegyszermentességre. A kert művelői nagy hangsúlyt fordítanak az ökológiai alapú növényvédelemre, valamint a műanyagmentességre és az újrahasználatra is. A kertben fűszernövényeket, gyümölcsfákat és virágokat is gondoznak.

 

Kerületünk rendkívül gazdag természeti kincsekben, érdemes hát áttekintenünk, hogy milyen értékek vesznek körbe bennünket. Budafok-Tétényben több országos vagy helyi védettséggel bíró terület van. Ilyen a Tétényi-fennsík, a Háros-sziget, a Kis-Háros-sziget vagy a Nagytétényi Duna-part is.

 

Tétényi-fennsík

A Tétényi-fennsík ma a főváros budai oldalát szegélyező "zöld gyűrű" egyik értékes területe. A fennsík védett részei Budapest XXII. kerülete mellett a XI. kerület (Kamaraerdő), a Budaörsi-Kamaraerdő, Törökbálint, Diósd és Érd közigazgatási területére esnek. Budapesti része helyi védettséggel is rendelkezik, a budai oldalon a legnagyobb kiterjedéssel bíró ilyen terület.

 

A fennsíkot évszázadokkal ezelőtt vastag barna erdőtalaj fedte be, viszont az erdők kitermelését követően a talajréteg pusztulásnak indult, mára pedig már sok helyen jól látható az alapkőzet. A terület nagy részén a mediterrán kavicsos-homokos rétegeket tekintélyes vastagságú mészkő fedi. A fennsíkon a rendszerváltás előtt katonai alakulatok állomásoztak és gyakorlatoztak, mely összességében elősegítette a fennsík természetes voltának fennmaradását.

 

Az erdőtalaj pusztulásával másfajta életformák kerültek előtérbe, és a terület mára a főváros egyik legértékesebb botanikai élőhelyévé vált a sziklás gyepével. Több mint 30 védett növényfaj található meg itt és még ma is kerülnek elő újabb és újabb értékes növényfajok. A terület gyepeinek legértékesebb állományalkotó fajai között találunk többek között henye boroszlánt, homoki nőszirmot, leánykökörcsint, tavaszi héricset, illetve többféle árvalányhajfajt is.

 

Nemcsak növényvilága egyedülálló, de állatvilága is. Különösen gazdag az ízeltlábú-faunája, megemlítendő a magyar tarsza, a sisakos sáska, illetve a számos lepkefaj is. Több fokozottan védett madárfaj is megtalálható itt, mint például a barátposzáta, a gyurgyalag, a tövisszúró gébics, a bajszos sármány vagy akár az erdei pacsirta.

 

 

 

Sajnos a területen nagy problémát jelent az illegális hulladéklerakás, mely ellen folyamatosan zajlik a küzdelem. Emellett az Önkormányzat lelkes helyiek segítségével igyekszik megtisztítani a területet a hulladéktól. Ezen kívül folyamatos problémát jelent az ún. invazív, nem őshonos fajok jelenléte is, ilyen az ezüstfa vagy a bálványfa is. A terület megtisztítása folyamatos, civil segítséggel.

 

Háros-sziget

Napjainkra jelentősen megfogyatkoztak az eredeti ártéri erdők hazánkban. A közel 60 hektáros ártéri erdő a Háros-szigeten viszont pont ilyen. Háros-sziget egyébként ma már csak félszigetnek tekinthető, mert északi részét a Duna 1911-es szabályozásakor feltöltötték és a parthoz kapcsolták.

A Háros-szigetet korábban katona célokra is használták, mely teljesen elzárta a külvilágtól. A terület napjainkban nem látogatható, így biztosítva a háborítatlanságát. Erdő és vadgazdálkodás évtizedek óta nem folyik rajta.

 

A "szigetet" gyakran elöntik a folyó áradásai, mely buja növényzettel és rendkívüli növényvilággal rendelkezik. Megtalálható itt a fűz és nyárfák uralta puhafás ligeterdő, valamint a jellemzően tölgy, kőris és szil alkotta keményfás ligeterdő. A sziget növényvilágából kiemelkedik a védett ligeti szőlő, a nyári tőzike, vagy a téli zsurló. Kora tavasszal szemet kápráztató látványt nyújt a hóvirág vagy a ligeti csillagvirág nyújtotta virágszőnyeg. Vadszőlő, komló és szeder szövi át szinte az egész erdőt, rátelepedve mind az élő fákra, mind a fekvő és álló holtfákra, teljesen áthatolhatatlanná téve az erdőt.

A szigetre jellemző, hogy gazdag ízeltlábú- és madárfaunával rendelkezik. Nagy számban telelnek itt át vízimadarak. A folyópart állandó lakói a vöröshasú unka, a mocsári teknős, illetve a hód is.

 

 

 

Sajnos a katonai tevékenység nyomot hagyott a területen. Vasbetonelemeket, épületmaradványokat, törmelékeket, gumiabroncsokat, valamint lőszereket nőtt be a növényzet. Mindemellett a Dunán levonuló árvizek műanyag palackok tömegét hagyja a fák között, megmutatva az emberi tevékenység szomorú lenyomatát. Szintén jelentős veszélyeztető tényezőnek számít az invazív növényfajok térhódítása a területen, ilyen a zöld juhar, a japán keserűfű és a kanadai aranyvessző is. A sziget védelme érdekében fontos a hulladékmentesítés és az idegen fajok visszaszorítása.

 

Kis-Háros-sziget

A kisméretű sziget az M0-s hídjától délre, a Háros-sziget alatt helyezkedik el. A területet jellemzően csak vízi úton lehet megközelíteni. Illetve csak lehetne, ugyanis a Kis-Háros-sziget nem látogatható. Ez az elszigeteltség biztosítja a sziget háborítatlanságát, azon semmiféle építmény nem található.

A sziget rendkívül fiatalnak tekinthető, alig másfél évszázada kezdett kialakulni, élővilága pedig mindössze néhány évtizedes múltra tekint vissza. Sokáig egy lassan mozgó zátony volt csupán, a folyószabályozásokat követően a lassuló folyású Duna egyre több hordalékot rakott le, alakítva a fővárosi szigeteket is. A fűzfák megjelenése a szigeten elősegítette pozíciójának fixálódását, ma már teljes területe puhafás ligeterdővel borított. Azért a sziget még ma is formálódik, keleten rombolja, nyugaton építi a partjait a Duna.

 

A legjellemzőbb növénytársulásának a fűz-nyár ligeterdő tekinthető. Mivel a területet igén gyakran elönti a Duna, így lágyszárú aljnövényzet tartósan nem tud itt kialakulni. Ideiglenes jelleggel azonban megtalálható a szigeten a védett rucaüröm. Magasabb vízállás esetén egyébként a szigetet akár három méteres víz is boríthatja, ekkor csupán a fák jelzik, hogy hol található a szárazföld.

Az állatvilágára pozitív hatást gyakorol a sziget háborítatlansága. Gazdag madárfaunával rendelkezik. Nem véletlen, hogy a környék a madarászok közkedvelt helye. A madárvilág gyakori képviselői az erdei pinty, a nagy fakopáncs, a tőkés réce vagy a jégmadár. Télen itt telel át a barát- vagy a kontyos réce, a fekete- vagy füstös réce, de sarki- és északi búvár is előfordul itt.

 

 

Szárazabb időjárási helyzetben, mikor a Duna vízállása jelentősen lecsökken, a terület száraz lábbal is megközelíthető. Ilyenkor gyakran kirándulók, kutyasétáltatók, horgászok lépnek a szigetre, akik károsítják a növényállományt, illetve szemetet hagynak a helyszínen. Az emberi tényezőn túl az invazív növényfajok, például a zöld juhar térhódítása is veszélyt jelent.

 

Nagytétényi Duna-part

Mára viszonylag kevés olyan duna-parti terület maradt Budapesten, mely még nincs kiépítve, hanem a maga természetes, természetközeli pompájában látható, de a Nagytétényi Duna-part ilyen. Természetes, sóderes, homokos partja közvetlen kapcsolatot teremt a folyó, illetve a hullámtéri élőhelyek között.

 

 

 

Itt található Budapesten a leghosszabb összefüggő, ártéri galériaerdő, mely mintegy 4,5 km hosszan kíséri hazánk legnagyobb folyóját. Növényállományát tekintve kiemelkedő értékkel bírnak a területen található fekete nyarak, de kiemelendő a fűzfa állománya is. Számos védett faj megtalálható az aljnövényzetben, illetve a Duna-rét területén, ilyen a dunavölgyi csillagvirág, a réti iszalag vagy a nyári tőzike is.

 

A terület állatvilága is rendkívül jelentős. Itt él Budapest legjelentősebb pézsmacincér állománya, de megtalálható itt a védett kis színjátszólepke is. Madárvilága is rendkívül gazdag, de hód is előfordul a területen.

Sajnálatos módon a jelentős mennyiségű építési törmelék és egyéb hulladék nagy veszélyt jelent a part értékes élővilágára. Emellett kiemelt probléma még a terület gépjárműforgalma vagy a vandalizmus is.

A téli madáretetés egy sok fajt érintő, több hónapon át tartó, összetett madárvédelmi tevékenység. Nem mindegy az eleségek, illetve azok felkínálásának módja, valamint különbözik a madáretetőhöz látogató állatok életmódja, viselkedése, igénye is. Ugyanakkor a madáretetéssel hasznos és fontos célokat támogathatunk.

 

Alapvetően a vadon élő állatok csak ott élnek, ahol megtalálják alapvető életfeltételiket (táplálék, búvó- szaporodó- és pihenőhely). Az állatok, köztük a madarak vonulása éppen azért alakult ki, hogy az időszakos táplálékhiányt az élőlények át tudják vészelni. Fontos tehát leszögezni, hogy az énekesmadarak téli etetésének célja elsősorban nem az életben tartásuk, hanem a környezeti nevelés, valamint a madarak közelünkbe csalogatása.

Utóbbinak két alapvető oka van:

• A madarak látványa, megfigyelhetősége egy élményt nyújt számunkra.
• A madarak a biológiai védekezésben is segítenek azzal, hogy összeszedik a környékünkön a gyommagvakat, illetve a rovar- és kisrágcsáló-kártevőket.

 

Mikor érdemes elkezdeni?

Az etetési időszak az első fagyok beköszöntével kezdődik, de nem ártunk azzal sem, ha már október második felében beizzítjuk az etetőnket, különösen akkor, ha egy aszályos időszak miatt a fűfélék terméshozama is alacsony volt. Az etetési időszak a fagyok tartós megszűnésével ér véget. Nagyon fontos, hogy legkésőbb április közepén hagyjuk abba a madarak etetését ugyanis a fiókák képtelenek megemészteni a nagyobb magvakat (pl.: a napraforgómag), mely így felhalmozódik az emésztőrendszerükben, ami a madarak elpusztulását eredményezi. Az állati zsiradékot tartalmazó eleségek pedig a tartósan magasabb hőmérséklet és intenzív napsugárzás olvadni és bomlani kezdenek, ami a madarak egészségkárosodásához vezet.

 

Mivel etethetünk?

A madáreleségek alapvetően három nagy csoportba sorolhatóak, melyeket együtt érdemes alkalmazni. Mindemellett azért a madarak itatására is érdemes odafigyelni.

Nem érdemes kísérletezni! Kerüljük a nagy mennyiségben nem alkalmazható lisztkukacot, a madarakra nézve veszélyes csontkukacot. Soha ne adjunk sem az énekesmadaraknak, sem a vízimadaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, péksüteményt, popcornt, chipset, és egyéb emberi fogyasztásra is csak minimálisan javallott táplálékot. Gyakori és nagy mennyiségű fogyasztás esetén káros, sőt, kimondottan veszélyes számukra! A kenyér, amellett, hogy alacsony tápértékű, erjedés esetén különféle gyulladásos megbetegedést okozhat a madaraknál, ami az elpusztulásukhoz vezethet. Az olajba áztatott kenyérmorzsa pedig azért is különösen veszélyes, mert az olaj beszennyezheti a madarak tollazatát.

 

Csupán a háromféle táplálék együttes alkalmazásával és az ivóvízzel mintegy 50 különböző madárfajt láthatunk vendégül. Nézzük is meg, hogy mely eleségtípusokkal érdemes feltölteni az etetőket.

Olajos magvak

A legáltalánosabb téli madáreleségnek a magas olajtartalmú (fekete) napraforgó tekinthető. Nem gond, ha a csomag kicsit "szemetes", a törött napraforgószemek kitűnő eleséget nyújtanak azon madaraknak, melyek csőre nem elég erős az egész magszemek feltörésére, ilyen például a vörösbegy is. A rigó méretű vagy nagyobb fajok már egészben is képesek lenyelni a magokat, esetükben ez nem jelent problémát. Fontos továbbá, hogy ne sózott, illetve pirított napraforgót adjunk a madaraknak. Érdemes a "szotyit" apróbb magvakkal, például kölessel keverni. A legegyszerűbb, ha a hullámos papagájoknak és pintyeknek szánt magkeverékből is bevásárolunk és ezt a magot keverjük a napraforgó mellé. Az előbbiek kiegészítéseként, ha tehetjük, alkalmazhatunk akár diót, mogyorót, földimogyorót, kesudiót, pisztáciát is eleségként, ezek is nagyon jó táplálékforrást nyújthatnak a madaraknak. Természetesen itt is fontos, hogy natúr változatot alkalmazzunk, ne pedig a sós vagy pörkölt magvakat.

 

Állati zsiradék

A kacsa-, liba- és sertésháj, a sertés zsírszalonna, a faggyú, a főzéssel sótlanított étkezési szalonna, a lágysajt, a vaj vagy az ún. cinkegolyó is kitűnő eleségként szolgálhat a madarak számára. A vajnak ráadásul előnye, hogy nemcsak az erősebb, de a gyengébb csőrű madarak is tudnak belőle csipegetni.

A ma már széles körben árusított cinkegolyót a tél végével érdemes mélyhűtőben eltárolni a következő szezonig, ugyanis a garázsban vagy a lakásban az illatanyagai magához vonzzák a molyokat.

 

Alma és bogyós gyümölcsök

Az előbbiek mellett szintén kitűnő táplálékforrást jelent a madarak számára az alma és a különféle bogyós gyümölcsök is. Az almát érdemes felszúrni, a bogyós gyümölcsöket pedig felakasztani az ágakra, ágcsonkokra. A talajra is tehetjük az élelmet, de érdemes szem előtt tartani, hogy havazás esetén az eleség mindaddig elérhetetlen marad a madarak számára, míg el nem takarítjuk a havat.

 

Milyen etetőt érdemes használni?

Vannak madarak, melyek kifejezetten a talajon szeretnek táplálkozni, míg mások inkább a fák ágai között érzik jól magukat. A kihelyezés módja szerint többféle etetőt különböztetünk meg.

• Talajetetők - A legegyszerűbb, ha a levelektől megtisztított talajra szórjuk ki a táplálékot. A hó elleni védelem érdekében az etetőhely fölé különböző anyagokból, pl. ágakból vagy műanyag fóliából tetőt is építhetünk, de ez nem szükségszerű, ha egy esetleges havazás esetén a hórétegtől meg tudjuk tisztítani a helyet.
• Tálcás etető - Szintén egyszerű kis szerkezet, mivel etetőtálca a sekély faládától a műanyag virágalátétig bármi lehet. Előnye, hogy akár a nem kertes házban élők is egyszerűen gondoskodhatnak a madarakról, mivel az etetőtálca akár egy erkélyre is kihelyezhető. A tálca aljára érdemes fúrni néhány 2-3 mm átmérőjű lyukat, ahol az esővíz, vagy hólé könnyedén kifolyhat.
• Dúcetetők - Rögzített etető, melynek magtartójában akár 25 kg eleség is elfér. Hasznos lehet olyan helyek, ahol ritkábban fordulunk meg.
• Ablak és párkányetetők - Ezek az ablakhoz vagy párkányhoz rögzített etetők főként a társasházakban élők madárvédelmi tevékenységét segíthetik.
• Függő etetők - A felfüggeszthető etetők igen sokfélék lehetnek. A szépen kidolgozott házikótól kezdve a háztartásban fellelhető eszközökből, otthon készített kis etetőkön túl ide tartoznak a gyári önetetők vagy a cinkegolyók is.

 

Az etetés mellett az itatás is fontos!

Említettük már, hogy a madarak itatására is érdemes odafigyelni. Ez mind nyáron, mind pedig télen rendkívül fontos lehet. Madaraink többségének naponta akár többször innia és akár fürdenie is kell, ami az egyre szárazabb éghajlatunk miatt, télen és nyáron is egyre nagyobb kihívást jelent számukra. Ebben segíthetünk a madáritató kihelyezésével.

 

 

Az ideális madáritató akár egy műanyag virágalátét is lehet, a kisebb testű madarak biztonságát is szem előtt tartva az az optimális, ha 5-7 cm-nél nem mélyebb az itatónk. A nagyobb testű madarak fürdését viszont segíthetjük azzal, ha az eszköz átmérője 40-50 cm. A vizet érdemes naponta pótolni és cserélni. A gyakori vízcserével nemcsak az algásodást és az elszennyeződést tudjuk megakadályozni, hanem a szúnyogok petézését is. Télen naponta egyszer távolítsuk el a jeget az itatóból, melyet ezt követően langyos vízzel töltsünk újra. Hasznos kis segítség lehet a madaraknak, ha az itató vizébe egy kinyúló ágat vagy egy ferde oldalú követ helyezünk, melyen kényelmesen meg tudnak állni. Az itatóba helyezett kő ráadásul megakadályozhatja annak felborítását is.

 

Végül egy tévhitet érdemes tisztázni. A köztudatban elterjedt a madarak etetésével kapcsolatban, hogy "ha egyszer elkezdtük, ne hagyjuk abba, mert a madarak bajba kerülnek." Mivel a madarak téli etetésének elsődleges célja nem a madarak életben tartása így az nem igaz, hogy bajba kerülnének, ha az etetőnk kiürült. A leleményes állatok könnyedén továbbállnak és másutt keresnek élelmet maguknak. Ugyanakkor számítanak a táplálékra és jelentősen megkönnyítjük az élelemkeresésüket a nehéz téli hónapokban a rendszeres etetéssel, de abból nem lesz probléma, ha például a szezon során elutazunk, így átmenetileg nem tudjuk újratölteni az etetőnket.

A klímaváltozás következtében 120 év alatt 17 nappal csökkent az egy évre jutó csapadékos napok száma országos átlagban. Folyamatos a növekedés a jelentősebb csapadékmennyiséggel járó napok számában is. Különösen nagy növekedés figyelhető meg az 1990-es évektől. Emellett a száraz periódusok is egyre hosszabbak, mivel a csapadék egyre inkább rövid ideig tartó, intenzív záporok, zivatarok során hullik. A 2022-es év igazán megmutatta, hogy milyen az, ha a bőrünkön érezzük a klímaváltozással járó káros hatásokat. A rendkívül hosszú szárazság, a szinte példátlan mértékű aszály, a sokfelé tapasztalható vízhiány megmutatta, hogy mennyire fontos begyűjteni a csapadékot, akkor, amikor esik.

 

Egy-egy intenzív zápor, zivatar után gyakran egy hosszabb száraz periódus következik, így minden csepp eső kincs lehet, érdemes lehet azt gyűjtenünk esővízgyűjtő tartály segítségével. Ha ezzel öntözzük kerti növényeinket, töltjük meg kerti madáritatóinkat, esetleg ezzel a vízzel öblítjük WC tartályunkat, akkor csökkentjük a tisztított ivóvíz-felhasználásunkat, ilyen módon spórolhatunk is. Kertünk is hálásabb lesz, ha a kemény ivóvíz helyett az összegyűjtött lágyabb esővízzel locsolhatjuk növényeinket.

 

Mikor a tetőről, a burkolt felületekről az esővízcsatornán át gyorsan a Dunába juttatjuk az esővizet, akkor a környezet számára is kedvezőtlenül cselekszünk. A folyamat ugyanis az aszály esélyét növeli, mivel a talajban való elszikkadás elmarad, így a talaj víztartaléka csökken.

A burkolt felületek ráadásul elősegítik a villámárvizek kialakulását is, hiszen az extrém csapadékmennyiséget a meglévő csatornahálózat nem biztos, hogy el tudja vezetni, a burkolt felületek nagy aránya pedig nem segíti a beszivárgást.

 

A felelős cselekvés egyik fontos lépése, hogy megfelelő módon szereljük be a lakossági osztás során kapott esővízgyűjtő tartályokat!

 

Budafok-Tétény Önkormányzata 2019-ben indította el a részvételi költségvetést, melynek egyik legnépszerűbb projektjévé vált az esővízgyűjtő edények kiosztása a lakosság részére. A projekt népszerűségét jól mutatja, hogy többszörös volt a túljelentkezés, olyan sok kerületi lakos szeretett volna élni a lehetőséggel. A kiosztás harmadik üteme tavasszal zárult le, összesen közel 2500 gyűjtőedény került kiosztásra a lakosság körében.

 

Az Önkormányzat még 2021 augusztusában készített egy videós összeállítást arról, hogy hogyan tudjuk szabályosan beüzemelni a tartályunkat, mely alább is megtekinthető. Ezen kívül egy képes, szöveges összeszerelési útmutató is készült, melyet mindenki megkapott a saját vízgyűjtője átvételekor. Fontos, hogy az ingyenes osztás során kapott esővízgyűjtőnket minden esetben rendeltetésszerűen állítsuk munkába, és a kapott csomag teljes tartalmát, így a fedelet és túlfolyót is szakszerűen szereljük be.