Energia

- Költségtakarékos üzemeltetés.
Ezzel kapcsolatos üzemeltetési javaslatok, praktikák alkalmazása a mindennapi életben, melyeket az általános gyakorlati tapasztalatainkra alapozva tesszük. - Fejlesztési javaslatok, melyek egyszeri, viszont megtérülő beruházással megvalósíthatók.
- Javasolt a fűtést ellátó kazán beállításainak módosítása, az időprogram, és az előremenő hőfokok tekintetében. Pl. radiátoros fűtés esetén javasolt az 50 °C-os előremenő hőfok beállítása.
- Javasolt a melegvíztárolók beállításának módosítása a tárolt víz hőmérsékletének tekintetében. A melegvíztározók vízhőmérsékletét célszerű 45-50 fokban maximalizálni.
- Akik rendelkeznek inverteres klímaberendezéssel, célszerű a fűtést is ezzel a berendezéssel megoldani, ezzel csökkentve az épület gázfogyasztását.
- Azokban a helyiségekben, ahol nincs fűtésre alkalmas klímaberendezés, csak ott javasolt radiátorokkal fűteni és a termosztatikus szelepekkel az ajánlott hőmérsékletet (max. 20-22 °C)-ra beállítani.
- A fűtési időszakban a helyiségek hőmérséklet szabályozását minden esetben a fűtésrendszerrel (ahol van klíma ott azzal, ahol nincs ott radiátorral), lehetőség szerint a távirányítókkal, termosztáttal vagy radiátoros helyiségekben a fűtőtesten található szabályozóval javasolt megtenni. Ablaknyitással hőmérsékletet szabályozni pazarlás!
- A helyiség felmelegítésénél a termosztatikus szabályzón ne használjunk magasabb fokozatot, mint az elérni kívánt hőmérséklet.
- Hosszabb használaton kívüli időszakokban csak temperáló fűtést célszerű alkalmazni 5-8°C - on.
- Rövidebb használaton kívüli időszakokban a fűtés hőmérsékletét célszerű 16-18°C-ra beállítani. Ennél alacsonyabbra visszavenni nem érdemes, mert a visszafűtés nagyobb energiafelhasználással járhat.
- Télen a szellőztetés során az ablak rövid ideig tartó teljes kinyitására, illetve a rövid ideig tartó, keresztirányú szellőztetésre kell törekedni.
- A fűtőtestek el- és letakarása egyáltalán nem javasolt, mert azzal a fűtés hatékonysága a felére is csökkenhet.
- Lehetőség szerint használni kell a természetes hűtési és fűtési lehetőségeket (pl.: függöny, reluxa, redőny, ablakpárna stb.)
- A mosógép használata során lehetőség szerint az energiatakarékos program, és a 30 °C-on történő mosás alkalmazandó. Persze előfordulhat olyan helyzet, amikor higiéniai szempontok ettől eltérő mosási hőmérsékletet, módszert indokolnak.
- Mosogatás során folyóvíz-használat csak az öblítés közben javasolt.
- A csaptelepeket használat után teljesen, csepegésmentesen zárjuk el. Kivétel ez alól a kis elektromos vízmelegítő bojler csaptelepe, amelynek csöpögése a túlnyomást hivatott kiegyenlíteni.
- A villamos energia felhasználásának csökkentése érdekében a használatban lévő elektromos készülékeket a használat végeztével szükséges kikapcsolni, nem elegendő készenléti (ún. stand-by) módba helyezni.
- Amennyiben erre van lehetőség, a kapcsolóval rendelkező dugalj kikapcsolásával az elektromos készüléket le kell választani a villamosenergiahálózatról. A készülékek kikapcsolásáról, hálózatról való leválasztásáról minden esetben meg kell győződni a készülékek használatát követően.
- A lámpák használata csak tevékenység végzése közben indokolt, azokat a szükséges tevékenység elvégzését, illetve a helyiség elhagyását követően minden esetben le kell kapcsolni. A lámpák használatát lehetőség szerint kerülni és mérsékelni kell. Ha lehetséges, használjunk természetes fényt vagy célzott megvilágítást nyújtó fényforrást, pl. íróasztali LED-es lámpát.

- Az otthonunkban található világítótesteket cseréjük LED fényforrásokra.
- Modern, inverteres klímaberendezések telepítése segíthet megoldani a fűtést-hűtést.
- Nyílt égésterű kazánok lecserélése levegő-víz hőszivattyúkra, mely a fűtés mellett a melegvíz igényt is kielégítené.
- Napkollektorok telepítésével a használati melegvíz rendszerre lehet rádolgozni. mellyel szintén energiát lehet spórolni. Ezekkel a rendszerekkel lehetővé tehetjük az épület gázhálózatról történő teljes leválását.
- Napelemek telepítése. Mely többek között a fűtés és melegvíz előállításának elektromos igényét is kiszolgálja.
- Az épület fa-nyílászáróinak felülvizsgálata és annak eredményeképpen esetleges cseréje, felújítása.
hulladék
Az emberek
többsége ma már jól tudja, hogy a hulladékkezelésnek közel sem a legjobb módja,
ha mindent egyetlen nagy kukába helyezünk. Mára sokak otthonában vált
általánossá, hogy több szemetessel rendelkeznek, azért, hogy az egyes
hulladéktípusokat külön-külön gyűjtsék. A hulladék szelektálásával a
körforgásos hulladékgazdálkodást támogatjuk, melynek lényege, hogy a hulladékok
feldolgozott formában visszakerüljenek a körforgásba.
Amikor a
hulladékot másodlagos nyersanyagként újra felhasználjuk, akkor óvjuk a
nyersanyagokat, a természeti erőforrásokat, hozzájárulunk a víz- és
légszennyezés, valamint az energiafelhasználás mérsékléséhez. Persze természetesen
a hulladéklerakóban összegyűlő szemét mennyisége is jelentősen csökken.
A csomagolásokon számos jelzéssel találkozhatunk, melyek alapján sok mindent megtudhatunk az adott termékről, egyebek mellett azt, hogy szelektálásnál melyik gyűjtőedénybe dobjuk azt. Érdemes röviden áttekinteni az újrahasznosításhoz, hulladékkezeléshez kapcsolódó leggyakoribb jelzéseket.
Az a bizonyos körbefutó nyíl, mely segítség lehet abban, hogy az adott terméket, csomagolást hogyan szelektáljuk. A piktogramon egy szám látható, illetve az anyag nevének rövidítése. Jelentése önmagában csak annyi, hogy az adott termék, csomagolás alkalmas az újrahasznosításra. Gyakori féleértés, hogy a jel arra utal, hogy a termék újrahasznosított anyagból készült, azonban ez nem igaz. Ahogyan az sem, hogy az újrahasznosítás mindenképpen megtörténik. Ezutóbbihoz szükséges a megfelelő újrafeldolgozási és szelektív hulladékgyűjtési rendszer megléte, illetve használata. | |
A Zöld pont jelet azokban az esetekben tüntetik fel a csomagoláson, ha a gyártó pénzügyi hozzájárulással támogatja a hulladék visszagyűjtését és újrafeldolgozását. A jelölés tehát nem arra utal, hogy a maga termék, csomagolás környezetbarát, csupán arra, hogy a gyártó csatlakozott egy hulladékgazdálkodást koordináló szervezethez, amely garantálja, hogy a felhalmozódó hulladék kezelése, szelektív visszagyűjtése és hasznosítása megfelel a jogszabályban előírtaknak. | |
A Tidyman vagy Kukásember jelzés szintén nagyon gyakran előfordul a termékeken, csomagolásokon Ez a jelzés arra hívja fel a figyelmet, hogy ne szemeteljünk, hanem a megfelelő helyen gyűjtsük a hulladékot. A jel azokon a csomagoláson használható, melyek nem újrahasznosíthatók, tehát a Möbius-szalaggal, azaz a körbefutó nyíllal együtt nem használható. Amikor ilyen jelzést látunk a csomagoláson, azt a kommunális hulladékgyűjtőbe dobjuk. |
A kék kukában gyűjthető hulladék
Ez a
hulladékgyűjtő edény újságok, folyóiratok, füzetek, röpcédulák, könyvek,
papírtasakok, katalógusok, hullámpapírok, csomagolópapírok, keménypapírból és
kartondobozból készült dobozok, papír tojástartók gyűjtésére alkalmas.
Néhány
jótanács!
- A dobozokat lapítva helyezzük a kukába, hogy minél kevesebb helyet foglaljanak, ezáltal minél több papírhulladék férjen az edénybe. A papírról kidobás előtt távolítsuk el a fémkapcsokat.
- Csak a tiszta papír gyűjthető szelektíven, így a szelektív gyűjtőkbe ne tegyünk élelmiszer-maradványokat és egyéb szennyeződéseket tartalmazó (pl. olaj, zsír, oldószer) csomagolóanyagokat, használt papírzsebkendőt, szalvétákat. A pizzásdoboz esetében csak annak a tiszta felületét dobhatjuk a szelektív konténerbe.
- A papírt ne kössük össze szalaggal, madzaggal, esetleg ragasztószalaggal! Ne tegyük műanyag zacskóba, mert a szalag, a madzag, a ragasztószalag és a műanyag zacskó nem helyezhető el a papír gyűjtésére szolgáló gyűjtőedénybe.
- A papír újrahasznosításával egyre gyengébb minőségű papírt kapunk, így egy idő után már túl drága lenne újrahasznosítani. Ha egy papírhulladékon nincs rajta az újrahasznosító jel, akkor az a papír már életciklusa végére ért, nem újrahasznosítható.
Az
újrahasznosítható papír jele: 20 - PAP = hullámlemez, 21 - PAP = nem
hullámlemez jellegű karton, 22 - PAP = papír.
A sárga kukában gyűjthető hulladék
Budapesten a
sárga hulladékgyűjtő a csomagolási műanyag és a fémhulladék gyűjtésére szolgál.
Műanyagok közül itt gyűjthetők az üdítős és ásványvizes PET palackok, a
háztartási flakonok és azok lecsavart kupakjai (pl.: samponos, habfürdős),
háztartásban előforduló tiszta fóliák (pl.: szatyrok, tasakok, csomagoló fóliák)
és a tejes-, joghurtos poharak
A
fémhulladékok közül elhelyezhetők itt a különféle fémdobozok (italos- és
konzervdobozok) és a háztartási fémhulladékok (pl. evőeszközök).
2022
januárja óta pedig a sárga kukákban gyűjtjük az italos kartondobozokat (tejes-,
gyümölcsleves dobozok, [pl.: Tetra-Pak]) is. Ezt a típusú hulladékot
kompozitnak nevezzük.
Néhány
jótanács!
- A flakonok, poharak, fém és italos kartondobozok esetében is fontos, hogy azokat öblítsük ki mielőtt a szemetesbe dobjuk.
- A PET-palackok, a fémdobozok és az italos kartondobozok esetében is fontos, hogy azok összenyomva, lapítva kerüljenek a gyűjtőedénybe.
- A fém használati tárgyakainkat (pl: ruhafogas, bútormaradvány, berendezések alkatrészei stb.) ne ide helyezzük.
- Ne dobjunk ide vegyi anyaggal, élelmiszerrel szennyeződött hulladékot sem.
A műanyagok
típusuk, anyaguk szerint hét kategóriába sorolhatók. A rajtuk található
piktogramok jelzik, hogy melyik műanyag milyen típusú. Általában hármat (03 -
PVC = polivinil-klorid, 06 - PS = polisztirol, 07 - OTHER = egyéb műanyagok)
nem hasznosítanak újra, mert túl sok energia kellene hozzá, és túl drága lenne.
Gyakorlatilag környezetszennyezővé tenné az újrahasznosítást.
Az
újrahasznosítható műanyagok jele: 01 - PET/PETE = polietilén-tereftalát, 02 -
HDPE = nagy sűrűségű polietilén, 04 - LDPE = kis sűrűségű polietilén, 05 - PP =
polipropilén.
Az
újrahasznosítható fém jele: 40 - FE = vas, acél, 41 - ALU = alumínium.
Az újrahasznosítható tetrapack, azaz kompozit jele: 81 - C/PAP = papír és műanyag keverék, 84 - C/PAP = papír-karton és műanyag-alumínium keverék.
Hulladékgyűjtő szigetek helyei: https://www.fkf.hu/fovarosban-uzemelo-szelektiv-gyujtoszigetek-listaja
környezetvédelem
Magyarországon már több mint tíz éve tilos a kezeletlen fa és a papír
kivételével minden hulladék elégetése, mégis gyakran találkozhatunk ennek
ellentmondó gyakorlattal. Pedig a jól megválasztott tüzelő nemcsak otthonunk
melegét adja, de óvhatjuk vele a környezetet és az egészségünket is.
Kulcskérdés a tüzelőanyag
minősége
Bár fűtésre szinte minden fafajta jól használható, mégis elsősorban az
ún. keményfák ajánlottak erre a célra. A keményfák közé sorolható az akác, a
tölgy, a bükk vagy a gyertyán is. Ezek fűtőértéke nagyjából 30 százalékkal
több, mint a gyengébb fafajtáké, amilyen a nyárfa vagy a jegenyefenyő is.
A fa típusa mellett, annak nedvességtartalma is befolyásolja a
fűtőértéket. Egy frissen kivágott fa tömegének a fele víz, így bár a fa
nehezebb, valójában nem lesz tőle melegebb a lakás, mivel a fából a víz az
elégetés közben párolog el, és így a meleg a kéményen keresztül távozik a
vízből keletkezett gőzzel.
A nedves, vizes fa elégetése kimondottan környezetkárosító is. Mivel a
nagy nedvességtartalom gátolja a magasabb égési hőmérséklet kialakulását, így
az égés közben sokkal több korom és egyéb, a környezetre káros anyag
keletkezik. Kerüljük az olyan fákat is, melyeket korábban vegyszerrel,
gombaölőszerekkel kezeltek, mert a kéményen távozó füsttel mérgező, rákkeltő
anyagok kerülnek a levegőbe.
A megfelelő nedvességtartalom eléréséhez szárítanunk kell a fát, amihez megfelelő tárolásra van szükség. Ehhez érdemes néhány szabályt betartani:
- Felfűrészelt, hasított formában jobban szárad téli tüzelőnk
- A tárolóhely legyen fedett, de valamelyest nyitott, hogy a csapadéktól minél védettebb legyen, de a száradást elősegítve jól szellőzzön
- A legalsó réteg fát ne közvetlenül a földre tegyük, hagyjunk 15-20 cm-t a talaj és a fa között, így nem veszi át annak nedvességét
- A farakás mögött hagyjunk 5-10 cm szabad helyet, így a szél könnyebben átjárhatja, segítve a gyorsabb száradást
- A fa kiszáradására ajánlott legalább egy, de akár két évet is hagyni, így érdemes előre gondolkodni a tűzifa beszerzésénél.
Mérgező anyagok sorát
lélegezzük be
A helytelen tüzelés következményeként számtalan mérgező anyagot juttathatunk a levegőbe, melyeket belélegezve magunkat is veszélyeztetjük.
- Szénmonoxid - Csendes gyilkosnak is nevezik, miután színtelen, szagtalan, ízetlen mégis erősen mérgező gáz. Enyhébb esetben egyebek mellett látási zavarokat, kábultságot, fejfájást, fülzúgást, hányingert, szédülést okoz, súlyosabb esetben viszont oxigénhiányos állapot is kialakulhat a szervezetben. Szerencsére ma már egy szénmonoxid érzékelővel egyszerűen megelőzhetjük a bajt.
- Kéndioxid - A téli időszakban jelentkező, londoni típusú szmog egyik alkotóeleme. Komoly szerepet játszik az asztma kialakulásában. Nehézlégzést, hörghurutot is okozhat.
- Nitrogén-oxid - Egy irritáló hatású gáz, mely csökkent tüdőfunkciót és egyéb légzőszervi tünetek megjelenését eredményezheti. Az asztmával és más légzőszervi betegséggel küzdők számára nagyobb veszélyt jelent.
- Kisméretű szálló por, aeroszol - A tömegükhöz képest nagy felülettel rendelkező részecskék, melyekre különféle mérgező anyagok, baktériumok, vírusok tapadhatnak. Ezek belélegezve rövidtávon nehézlégzést, köhögést váltanak ki, hosszabb távon pedig különféle légzőszervi, szív és érrendszeri betegségeket idézhetnek elő. Általánosan elmondható, hogy minél kisebb a részecske, annál "távolabb" jut a szervezetben.
Végül pedig jöjjön a
környezetbarát tüzelés 10 parancsolata:
- Fűtési és meleg víz előállítási igényemnek és lehetőségimnek megfelelő, a lehető legkörnyezetbarátabb tüzelőberendezést telepítem otthonomba.
- A tüzelőberendezést és a hozzá tartozó kéményrendszert szakember segítségével helyezem üzembe.
- Felelős erdőgazdálkodásból származó tűzifát vásárolok.
- A tűzifát időjárásálló tűzifatárolóban szárítom legalább 12 hónapig.
- A tüzelőberendezést környezetbarát módon rakom meg és gyújtom be.
- A tüzelés során biztosítom a szükséges égéslevegőt.
- Gondoskodom otthonomban a megfelelő hőszigetelés kialakításáról.
- A tüzelőanyaggal takarékoskodom, a hőmérsékletet a takarékosság figyelembe vételével állítom be.
- Gondoskodom a tüzelőberendezés és a kémény rendszeres, szakember által történő felülvizsgálatáról és karbantartásáról.
- Soha nem égetek hulladékot, PET-palackot, kezelt fát, bútorlapot, színes papírt, ruhát vagy üzemanyagot.
A szúnyogirtás legfőbb eszköze ma Magyarországon, az általános
rovarölő kémiai szereket előtérbe helyező gyakorlat. A több évtizede, hazánk
mellett szerte a világban alkalmazott kémiai módszerrel történő szúnyoggyérítéssel
kapcsolatban egyre több aggály jelentkezik súlyos környezet- és természetvédelmi
kockázatai miatt.
Mi a baj a kémiai gyérítéssel?
Az alkalmazott vegyszerek nem szelektívek, azaz nemcsak a szúnyogokra,
hanem az összes rovarra (így a virágokat beporzó méhekre és más fajokra), sőt
az összes rovarfogyasztó állatfajra, így gyakorlatilag a teljes táplálékláncra
kihatnak. Ráadásul ezekről az elvileg gerinces- és emlősbiztos (azaz a gerinces
élőlényekre nem ható) szerekről sorra kiderül, hogy hosszú távon akár az emberekre
nézve is veszélyes egészségkárosodást okoznak.
A kémiai irtás további hátránya, hogy a szer csak a kijuttatás
pillanatában szabadon repülő egyedeket pusztítja (de azokat továbbra is fajra
való tekintet nélkül), így a pihenő, valamint a lombok, növények, tereptárgyak
takarásában lévő egyedeknek nem esik bántódása. Megdöbbentő adat, hogy a kémiai
szúnyoggyérítések során elpusztított 100 rovarból mindössze 2-3 a csípőszúnyog,
a többi az emberre ártalmatlan, azonban ökoszisztémánk nélkülözhetetlen elemei.
A kémiai módszer ráadásul csak csekély időtávon belül hatásos, hiszen
egyes fajok gyors életciklusa, és a kezeletlen területekről történő bevándorlás
hamarosan biztosítja a gyérített területeken történő utánpótlást. A változó
hatékonyság és rövid hatástartam miatt jelentősebb mértékű szúnyogártalmak
kialakulása esetén, például egy áradását követően, csak a sokszor megismételt
és nagy területekre kiterjedően elvégzett kémiai kezelések képesek érezhető
hatást produkálni, de ez nem túl olcsó és a fentiek alapján a károsítás is
sokkal jelentősebb.
Miben más a biológiai
védekezés?
A biológiai gyérítéskor egy szelektív mikrobiológiai védekezésről
beszélhetünk. A védekezés egy talajlakó baktérium segítségével történik melynek
hatására a természetes módon elpusztult szúnyoglárvák vizsgálatakor jöttek rá
kutatók. Ezek a mikrobák a természetes életfolyamataik során olyan spórákat
termelnek, melyeket a szúnyoglárvák elfogyasztanak. A spórákból a lárvák
emésztésekor olyan anyagok képződnek, melyek mérgezést, a lárvák pusztulását
okozzák.
A módszer előnye a nagyfokú szelektivitás, vagyis az alkalmazási
dózisok szigorú betartása mellett a többi vízi élőlényre nem ártalmas, a
szárazföldi rovarokra pedig értelemszerűen nincs hatással, hiszen a lárvákat
pusztítjuk el, így nem keletkeznek kifejlett, repülő alakok. Ennek további
előnye, hogy nem kell elviselnünk a szúnyogok csípéseit sem.
Természetesen kerületünkben kiemelt fontosságú, hogy minden körülmény
figyelembevételével döntsünk a szúnyogártalom csökkentésének mind a
környezetre, mind az emberi egészségre legkevésbé ártalmas módjáról. Éppen
ezért Önkormányzatunk 2022-ben - az eddig szokásos kémiai védekezés elemeit
megtartva - megkezdte a biológiai védekezést. Az év során helyi szúnyoghelyzet
pontos feltérképezése zajlott, ez a munka magában foglalta a tenyészvizek, azaz
a szaporodóhelyek felkutatását és a Budafok-Tétényben ártalmat okozó csípőszúnyog-fajok
beazonosítását.
Ez a munka kiemelt fontosságú. Magyarországon jelenleg kb 50 csípőszúnyog-faj
él, azonban ezek eltérő jellemzőkkel rendelkeznek, eltérő helyeken szaporodnak.
A szúnyogok ugyanis nemcsak a Duna mentén vagy egyéb közterületeken tenyésznek,
hanem a saját kertünkben is. Amennyiben nem vagyunk elég körültekintők, úgy
könnyen elősegíthetjük a szúnyogok elszaporodását.
Mi tehetünk mi?
A klímaváltozás következtében új szúnyogfajok és az általuk terjesztett
kórokozók egyre gyakrabban jelennek meg Magyarországon is, így a védekezés
egyre fontosabb, de még ennél is fontosabb a megelőzés. Ehhez azonban szélesebb
körű társadalmi szerepvállalásra van szükség, elengedhetetlen a lakosság
bevonása. A vízfelszínre petéző, kisebb röptávolsággal rendelkező
csípőszúnyog-fajok élő- és szaporodóhelyei ugyanis nem a Duna hullámterében
találhatók, hanem a lakóterületeken fellelhető álló, pangóvizekben.
Lényegében minden állóvíz képes szaporodóhelyként szolgálni a szúnyogok
számára. A kerti tavak, szökőkutak, medencék, madáritatók, virágalátétek
mellett gyakori, hogy olyan helyeken is kialakulnak állóvizek, ahol nem ez a
célunk. A lehulló csapadék könnyedén összegyűlik a szabadban hagyott
gumiabroncsok belsejében, a takaróponyvákon, az elől hagyott játékokban,
edényekben, vödrökben, vagy bármilyen mélyedésben. Könnyen összegyűlhet a víz a
nem megfelelően tisztított ereszcsatornában is. Ezek a pangóvizek mind
tökéletes szaporodóhelyként funkcionálnak a szúnyogok számára, de hasonló
gondot jelentenek a lezáratlan, fedő nélküli esővízgyűjtő tartályok is.
Egy kis odafigyeléssel azonban könnyedén elkerülhető, hogy a kertünk
egy szúnyogtenyészetté váljon. A tavasztól őszig tartó időszakban kiemelten
fontos, hogy ezeket a sokszor észrevétlen tenyészvizeket egy-egy eső után
mielőbb felszámoljuk, ugyanis a nyári időszakban a szúnyoglárvák akár egy héten
belül kifejlett rovarrá fejlődnek. A tudatosan kialakított vízfelületek, kerti
tavak, medencék esetében pedig a folyamatos tisztítással tudjuk megakadályozni
a szúnyoglárvák megtelepedését. Emellett a kerti tavak esetében úgy is
védekezhetünk, hogy a tóba szúnyoglárvákat fogyasztó halakat telepítünk.
Amennyiben lehetőségünk van rá, úgy a nyitott esővízgyűjtőnket
cseréljük fedett berendezésre. Korábban Budafok-Tétény Önkormányzata is osztott
fedett esővízgyűjtőket, fontos, hogy ezeket az előírtaknak megfelelően,
szakszerűen, minden kapott alkatrészt felhasználva kössük be. Amennyiben mégis
maradunk a nyitott esővízgyűjtőnél, abban az esetben már egy a tetejére
rögzített szúnyogháló is sokat segíthet a védekezésben.
Ne feledjük, hogy a szúnyogok elleni védekezés a közös ügyünk, a közös felelősségünk!
Magyarországon, éves szinten nagyjából 50 ezer tonna étolajat
használunk. Szerencsére már egyre többen gyűjtik itthon is a használt étolajat,
azonban ez még mindig töredéke a teljes, felhasznált mennyiségnek.
A kukába dobásnál csak a
lefolyóba öntés a rosszabb!
Amikor a lefolyóba öntjük, az olaj lerakódik a csövek falán, és mivel
a zsír nem oldódik a vízben, így ott is marad. Amikor pedig egy újabb adag
olajat öntünk a lefolyóba, akkor újabb réteg rakódik rá, majd egy újabb és egy
újabb, folyamatosan növekedve. Végül a lefolyórendszer eldugul, mely
kellemetlen és költséges problémát okoz.
Ráadásul a szennyvíztelepre érve az olaj szétterül a víz felszínén,
amivel akadályozza a szennyvíz tisztítását, és nem engedi, hogy oxigén
áramoljon a vízbe. A szennyvíztisztító olajos végterméke nem használható termékeny
iszapként, hiszen az olaj a föld légáteresztő képességét is tönkretenné.
Szerencsére ma már a háztartások többsége jól tudja, hogy az étolaj
lefolyóba öntése rendkívül káros, azonban sokan folyamodnak ahhoz a módszerhez,
hogy üvegbe töltik a használt étolajat, majd az üveget a szemetesükbe, illetve
a kommunális hulladékgyűjtőbe dobva szabadulnak meg a sütőolajtól. A probléma
az, hogy az olaj a legtöbb esetben így is a földet vagy a vizeket szennyezi.
Döbbenetes szám, de egy liter étolaj akár egy millió liter vizet is be tud
szennyezni.
Gyűjtsük helyesen!
Háztartási hulladákkal keverve az olaj nehezen lebontható anyagként a
hulladéklerakóba kerül, miközben a használt sütőolaj 100%-ban
újrahasznosítható. A szelektíven gyűjtött és megfelelő helyen leadott mennyiség
90%-ából biodízel, 10%-ából pedig biogáz képződik. Egy liter begyűjtött és
újrahasznosított használt étolajjal nagyjából egy 90 kilométeres autóút szén-dioxid
kibocsátástól mentesül a bolygónk.
A helyes gyűjtéshez a kihűlt, a használt sütőolajat öntsük egy jó
záródó műanyag flakonba. Amikor a flakon megtelt, a legközelebbi gyűjtőpontra
érdemes elvinni, és bedobni a kihelyezett tárolókba.
Az önkormányzat és az óvodák együttműködése nyomán a kerületben
összesen 13 helyen adható le zárt csomagolásban a háztartásokban keletkezett
használt sütőolaj és sütőzsír. Ráadásul az elszállított mennyiség után az
óvodákat anyagilag is támogatják, így a lakosság a gyűjtés során leadott
olajjal és zsírral a kerületi óvodákat "gazdagítja". Ugyanakkor kérjük, hogy
ezeket a gyűjtőpontokat csak azok vegyék igénybe, akiknek gyermekei az adott
intézménybe járnak.
A mindenki számára elérhető "nyitott" gyűjtőpontként szolgál a Budafoki Szomszédok Piaca (Játék utca 8.) és a Szelmann Ház (Nagytétényi út 306.), mely pontokat Budafok-Tétény Önkormányzata üzemelteti. Ugyanakkor az FKF hulladékudvarokban is leadható a használt sütőolaj, így a kerületünkben a Nagytétényi út 335. alatti telephelyen is van lehetőség a leadásra.
Mindemellett érdemes megnézni, hogy a délutáni bevásárláskor vagy a
tankolás alkalmával nincs-e lehetőségünk megszabadulni a feleslegessé vált sütőolajtól.
Ma már számos áruház-lánc és benzinkút is lehetőséget nyújt a leadásra. Így a
Spar, az Aldi, a Lidl, a Coop és a Tesco bizonyos áruházai, valamint a MOL
egyes töltőállomásai is leadhatjuk a használt étolajat. A gyűjtőpontként
szolgáló áruházakról és töltőállomásokról a vállalatok weboldalán lehet bővebb
információt találni.
Ne csak újrahasznosítsuk,
használjuk is újra!
Bár nem mindegy mit és hogyan sütünk az olajban, általánosságban elmondható, hogy az olaj otthoni körülmények között is többször is felhasználható sütéshez. Ahhoz, hogy újra sütni tudjunk az olajban, érdemes kihűlés után, leszűrni egy teaszűrő segítségével, vagy ha átcsorgatni egy kávéfilteren. Ezt követően tegyük az olajat egy befőttesüvegbe. Ennek eredményeként jelentősen csökkenthetjük a kidobott étolaj mennyiségét.
Fontos azonban, hogy pár sütés után az olajat teljesen cseréljük le! A
hevítés hatására ugyanis abban káros vegyületek keletkezhenek. Általánosságban
elmondható, hogy három alkalom után szükséges lehet teljesen lecserélni az
olajat, főleg, ha rántott ételeket készítünk. Ugyanakkor a sült krumpli
esetében egyes tesztek azt mutatják, hogy még a nyolcadik alkalom után sem
változott meg az olaj szerkezete.
A komposztálással a természet természetes körforgását próbáljuk
mesterségesen lekövetni. A természetben a szerves anyag állandó körforgásban
van. Ennek megfelelően az erdőkben minden ősszel lehullnak a falevelek, az így
felhalmozódott avar pedig fokozatosan lebomlik, humuszt képez a talajon, amely
tápanyagul szolgál a tavasszal újrainduló növényi élet számára. A komposztálás
is ugyanezt a folyamatot utánozza csak emberi irányítással.
Mi is a humusz?
A talaj életében az irányító, koordináló szerepet a humusz tölti be. A
humusz köti össze a talaj apró szemcséit, ez ad serkentő anyagot a növények gyökereinek, tápanyagokat a
talajban tevékenykedő mikroorganizmusoknak. Humusz nélkül a magasabb rendű
növények nem tudnának táplálkozni, növekedni és szaporodni.
Hogyan kezdjünk neki a komposztálásnak?
Kezdeti lépésként
szükségünk lesz egy komposztálóra, ami készülhet fából, műanyagból, lehet fonott,
vagy fémhálós, ez inkább a mi ízlésünktől függ. A legtartósabbnak a műanyag és
a fémhálós eszközök számítanak, de ezek előállítása jelentősebb
környezetterheléssel jár, a fonott komposztálók kevésbé tartósak és nem
szétszerelhetők, ami nehezebbé teszi az ürítésüket. A fakomposztálók
környezetbarát eszköznek számítanak, szétszedhetők, ezeket azonban szükséges
összeszerelni a használat előtt, bár nem okoz ez sem több nehézséget, mint egy
bútor összeszerelése. Fontos, hogy komposztálónk jól szellőztethető,
szétszedhető legyen.
Komposztálónk
számára a legjobb hely sík, félárnyékos és szélvédett. A legjobb, ha egy fa alá
tesszük, hogy ne érje közvetlenül sok nap, de ne mossa el az eső sem. Szintén
fontos a jó talajkapcsolat, vízzáró, agyagos talajra vagy aszfaltra nem érdemes
elhelyezni a komposztálót.
A komposztáláshoz
szükségünk lesz még egy gyűjtőedényre a konyhában, egy metszőollóra, illetve
esetleg egy kis baltára az aprításhoz, egy lapátra és egy vasvillára a
forgatáshoz, átrakáshoz, valamint egy öntözőkannára a nedvesítéshez.
Mi kerülhet a komposztálóba?
Kitűnő alapanyag a
kihúzott gyomnövény, a lekaszált fű, a kávézacc, a teafű, az apróra tört
tojáshéj, a lomb, az avar, az ágnyesedék, a gyümölcs és a zöldség maradék, ezek
kidobásra szánt héja, a virágok, a fűrészpor vagy a fahamu.
Alapvető igazság,
hogy minden szerves anyagot lehet komposztálni, de sok anyag lassan bomlik,
mások bomlása kellemetlen szagot okoz, vagy a jó humusz kialakulását gátolja.
Fontos, hogy ne kerüljön a komposztálóba nagy gally, faág (ezeket mindig
aprítsuk fel kb 5-6 cm-es darabokra), záptojás, sült konyhai maradék, olaj,
zsír, csont, háztartási szemét, vegyszer, gyógyszer, állati tetem, karácsonyfa
maradék, üveg-, fém- műanyag- és papírhulladék, a porszívó porzsákjának
tartalma, a széntüzelésű kályhák salakja. Mindemellett csak kevés diófa és
vadgesztenye levelet dobjunk bele.
Hogy mit szabad,
mit szabad csak korlátozottan és mit nem szabad egyáltalán komposztálni, a
következő ábra szemlélteti.
Néhány dologra érdemes odafigyelni!
A jó komposztálás
kulcsa a magas szén és a magas nitrogéntartalmú anyagok, azaz a zöld és barna
alapanyagok megfelelő arányú keveredése.
Ha túl magas a
nitrogéntartalmú, tehát a zöld anyagok aránya (pl. konyhai hulladék, friss fű)
a komposzthalom szétcsúszik, tömörödött lesz, bűzzel járó rothadási folyamatok
indulnak el benne. Éppen ezért szükségünk van nagy széntartalmú, barna, anyagokra
is (pl. szárított fű, száraz falevél, felaprított gallyak, szalma, fűrészpor).
Viszont ha túl magas a nagy széntartalmú komposztanyagok aránya, akkor a
komposztálódási folyamatok nehezen fognak majd beindulni, illetve a komposztálás
vontatott, időben elhúzódó lesz.
A barna és a zöld
anyagokat egymásra rétegezzük, így a száraz rész elegendő nedvességhez jut a
lédús zöldből, a barna anyagok pedig a vázat adják a komposztáláshoz,
biztosítják a zöld anyagok számára a megfelelő szellőzést. Az ideális arány az,
ha kb. 3:1 arányban helyezünk el a komposztálóban zöld és barna anyagokat. Kb.
3 rész magas nitrogéntartalmú, zöld anyaghoz, 1 rész magas széntartalmú barna
anyagot adjunk. A rétegezést célszerű száraz réteggel kezdeni. A rétegek közé
keverhetünk vékony rétegben földet is, mely meggyorsíthatja a feldolgozást.
Az idő teltével komposztunk
összeesik, ezért legalább 2-3 havonta át kell forgatni. Erre azért van szükség,
mivel a tömörödött anyagból a levegő kiszorul, a forgatással pedig lazítjuk a
komposzt szerkezetét, levegőztetjük azt. A már kész humuszrészek segítik a még
nem lebomlott részek átalakulását. Amennyiben nagyon száraz a komposztunk,
akkor egy locsolókanna segítségével egyszerűen tudjuk pótolni a hiányzó
nedvességtartalmat.
Mennyi idő alatt készül el a komposzt?
Érdemes
türelmesnek lenni! A komposztálódási folyamat lejátszódásához és a jó minőségű
komposzt eléréséhez megfelelő időre van szükség ez általában 8-12 hónap.
Először friss
komposzt keletkezik, melynek elkészüléséhez kb. 3 hónap szükséges. A friss
komposzt még nem teljesen stabil, nem alakult át teljesen humusszá, ezért a
növények gyökérzetére, növekedésére káros anyagokat tartalmazhat.
Az érett komposzt
sötét, feketés barna színű, könnyen morzsálódik, illata a tavaszi eső áztatta
földre emlékeztet. Az anyagot felhasználás előtt át kell rostálni, a fennmaradó
részeket pedig tegyük vissza a komposztálóba. Az érett komposztot fel lehet
használni, ültetéskor növények alá kerülő földhöz lehet keverni, lakásokban virágcserepekbe,
balkonládákba rakhatjuk, zöldség- és virágágyások, szőlők, gyümölcsösök
termékenységét segíthetjük elő, ha a komposztot a már meglévő földjükhöz
forgatjuk.
A komposztálással tehát amellett, hogy csökkentjük az otthonunkban termelt hulladék mennyiségét, költséget is spórolhatunk, hiszen például nem kell vennünk virágföldet. Termelékenyebbé tehetjük kertünk talaját, ezáltal egészségesebb növényeket nevelgethetünk. Környezetvédelmi és klímavédelmi célokat is támogathatunk. Csökken a légszennyezés mértéke, miután nincs hulladék vagy avarégetés. Ráadásul a humuszban gazdag talaj jobban képes elnyelni a szén-dioxidot. Fontos szemléletformáló, példamutató szerepe is van a komposztálásnak, a jövő generációit, a környékünkön élőket a környezet- és klímatudatos életmód felé terelhetjük.
természetvédelem
Talán emlékszünk az iskolai környezetismeret vagy biológia órákról,
hogy a termés elengedhetetlen feltétele, hogy a növény, a gyümölcsfa virágja
megtermékenyüljön. Ehhez pedig beporzás szükséges, ami történhet a szél
segítségével vagy a rovarok által. Bár a dió, a mogyoró, a gesztenye, a
kukorica, a rizs és sok alapvető fontosságú gabonaféle szélbeporzású növény, a
haszonnövényeink több mint kétharmada állati beporzást igényel.
Az alma, az áfonya, a hagyma, a káposzta, a karfiol, a kakaóbab, a
kávé, a körte, a mandula, a mustár, a napraforgó, a repce, a retek, a
sárgarépa, a takarmánylucerna vagy az uborka mind-mind olyan élelmiszerek vagy
haszonnövények, melyek függnek az állati beporzástól. Abban az esetben, ha a
beporzó rovarok száma drasztikusan lecsökken vagy fajok halnak ki, akkor
ezeknek a növényeknek a termesztése is veszélybe kerül. Megfelelő takarmány
nélkül pedig húsfélék, tejtermékek sem lennének.
Az általános közvélekedéssel ellentétben a beporzó munka legnagyobb
részét alapvetően nem a házi méhek, hanem az egyéb vadon élő fajok végzik el. Kevésbé
ismert tény, hogy Magyarországon több mint 700 vadméhfaj él, akiket nem érdemes
összetéveszteni a darazsakkal. Az sem annyira ismert tény, hogy Európában a
vadméh- és lepkefajok 9 százaléka veszélyeztetett, 30 százalékuknak pedig
csökken az állománya. Mindez többek között a környezet nagymértékű
átalakításának is köszönhető, melynek következtében felszámolják a beporzók
élőhelyeit. Ezen kívül a vegyszerhasználat is veszélyt jelent a beporzókra.
Mit tehetünk a beporzókért?
Már egyéni szinten is sokat tehetünk a beporzó fajok védelme
érdekében. Amennyiben van kertünk, vessünk sokféle, nem egyszerre virágzó
növényt, lehetőleg olyanokat, melyek őshonosok hazánkban is, így kora tavasztól
őszig lesz virágos növény, ami táplálékul szolgálhat a beporzók számára. A fák
(pl.: hárs, akác, szelídgesztenye) és cserjék (pl.: galagonya, kökény, nyári
orgona) mellett több tucat évelő vagy egynyári virágból is választhatunk. Ezek
közé tartozik többek között a nárcisz, a levendula, az őszirózsa, az
oroszlánszáj, a pillangóvirág, a rézvirág vagy a zsálya is. Mindezek nemcsak a
kertünk ékes díszei lehetnek, de még a beporzó rovaroknak is táplálékot
nyújtanak.
Akkor sem kell csüggednünk, ha nem rendelkezünk kerttel, csak erkéllyel vagy loggiával. A beporzóbarát virágok jelentős része (pl.: kakukkfű, körömvirág, pillangóvirág, rézvirág) ugyanis akár egy balkonládában is jól érzi magát.
Építsünk méhecskehotelt!
A beporzók nemcsak a táplálékul szolgáló nektárban és pollenben gazdag
növényekben szenvednek hiányt, hanem életterük, fészkelőhelyük is leszűkült,
ezen a problémán az ún. méhecskehotelekkel enyhíthetünk. Helytől, időtől, a
rendelkezésre álló anyagoktól és elhivatottságtól függően készíthetünk kisebb
és egyszerűbb, valamint nagyobb és komplexebb szerkezetet is.
Méhecskehotel lehet minden 2-10 mm átmérőjű, legalább néhány cm
hosszúságú, cső alakú anyag (pl. nád-, bambusznádszál-darabok). Ezen kívül jó
lehet még a lyukacsos szerkezetű tégla vagy egy néhány centiméter hosszúságú
gerendadarab, tűzifa kugli. Utóbbiba szükséges fúrnunk minél több, nagyjából
2-10 mm átmérőjű lyukat, hiszen csak így tud fészekrakó helyként szolgálni a
beporzóknak. Egy 10-20 cm átmérőjű tűzifa kugliba akár több tucat furatot is
készíthetünk. Egy nagyobb, komplexebb szálló akár kertünk dísze is lehet, míg a
kisebbek akár könnyedén elférnek akár az ablakpárkányra helyezett balkonláda
mellett is.
A méhecskehotelünket érdemes a beporzók aktivizálódásakor kihelyezni, február végén vagy márciusban, forgalmuk pedig áprilisban és májusban lehet a legnagyobb. Kihelyezéskor ügyelni kell rá, hogy védjük az esőtől és a nedvességtől, különben könnyen bepenészedhet. Amennyiben tudunk, ügyeljünk rá, hogy viszonylag napos helyre helyezzük a szállót, így elegendő napfényt is kapnak a beporzók. Különösebb karbantartásra ugyanakkor nincs szükség, ezt technikailag is nehéz lenne kivitelezni a szűkös furatok miatt.
Nem veszélyesek ezek az
állatok?
Nem, így nem kell félni akkor sem, ha a közelünkben, akár az
ablakpárkányon helyezzük el a szerkezetet. A támadékony, családokban élő méhek
és darazsak ugyanis nem tudnak beköltözni ezekbe a szerkezetekbe, mert nincs
hely a lépek megépítésére. A méhecskeszállóval a magányosan élő beporzóknak
kínálunk fészkelőhelyet, ám ők nem támadnak. Ugyan rendelkeznek fullánkkal,
amennyiben mi nem bántjuk őket, úgy ők sem fognak minket, sőt tudomást sem
fognak venni rólunk, így akár a gyerekekkel együtt figyelhetjük meg, milyen
szorgos beporzó munkások használják az általunk készített méhecskehotelt.
A kerület szerepet vállal a
beporzó rovarok védelméért!
2022 tavaszán kerületünkben is több helyen állítottak fel rovarszállókat. A nagyrészt természetes anyagokból készített "szálláshelyeket" a Budai Nagy Antal Gimnázium, a Budafoki Herman Ottó Általános Iskola, a Baross Gábor Általános Iskola és a Gádor Általános Iskola udvarán, valamint a Szent István Templom kertjében, illetve a Pelikán Imre Közösségi Ház udvarán állították fel. Mindemellett az Önkormányzat is támogatta a kezdeményezést, így két önkormányzati területen, az Oroszlános Udvarban, valamint a Városház tér - Mária Terézia utca sarkán álló egykori polgármesteri villa kertjében is elhelyezésre kerültek rovarhotelek. A kezdeményezés a Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület, illetve két stratégiai partnerünk a Bakosfa Kft. és a Fitoland Kft. segítségével valósult meg.
A közösségi kert egy olyan kisebb vagy nagyobb földterület, melyet egy
közösség közösen gondoz.
Talán kevesen tudják, de a múlt században, főleg a háborúk okozta
élelmiszerhiány enyhítésére egy-egy sűrűbben beépített lakóterületen közösségi
kerteket hoztak létre. Bár napjainkban ismét újra egyre több helyen létesülnek
ilyen kertek, szerencsére ma már egészen más apropóból. Ma már cél a közösség
összetartása és a zöld szemléletre nevelés.
A városi kertészkedés különböző életkorú és hátterű embereket szervez közösségbe. A közösség, a közös érdeklődés, a közös kertészkedés során elsajátított szemléletet az emberek jó esetben az élet más területein is gyakorolják, így környezettudatos, egymás munkáját megbecsülő lakói lehetnek a városnak. Persze a kertek közösségteremtő erejük és nevelő funkciójuk mellett friss zöldséggel, gyümölccsel, fűszernövénnyel látják el az őket gondozó városlakókat.
Közösségi kertész bárki lehet, aki szeretne növényeket termeszteni,
vállalja, hogy a parcelláját rendszeresen ápolja, részt vesz a közösségi kert
életében, betartja a közösen hozott kertszabályokat. Bárki lehet közösségi
kertész, aki szeretné hasznosan és aktívan eltölteni a szabadidejét, szeretne értéket
létrehozni a terményei által, szívesen részt venne a kert közösségi életében.
Nem kell érteni a növénytermesztéshez sem. Kezdetben érdemes könnyen
termeszthető növényekkel kezdeni és segítséget kérni tapasztaltabb
kertészektől, rutinosabb szomszédtól. A legtöbb növény igazán "megengedő", a
kellő gondosságot hatalmas termésmennyiséggel hálálja meg, sikerélményt ad,
kötődést és elfoglaltságot. Mindenkinek élménye, hogy a saját termesztésű
paradicsom, uborka, paprika sokkal finomabb, mint a boltban vásárolt, sokkal mélyebb
a kötődésünk iránta, büszkévé és elégedetté teszi a kertészt. Mindez a városban
is elérhető, megteremthető, csak rajtunk áll.
A közösségi kertek sokféle haszonnal bírnak. Amellett, hogy szociális
haszna elvitathatatlan már csak a közösségépítő szerepe miatt is, ezek a kertek
újra fókuszba hozzák a városi kertészeti kultúrákat. Fontos egészségmegőrző
szerepük is van, hiszen lehetőséget teremtenek arra, hogy vegyszermentesen,
helyben termesszünk élelmiszert, a kertészkedés, mint testmozgás pedig jótékonyan
hat a fizikai állapotunkra. A közösségi kertek zöldfelület révén javítják a
környék mikroklímáját is. Mindemellett a közösségi kertek lehetőséget
teremtenek szabadtéri tanórák megtartására, illetve a gyakorlati ismeretek
átadására is. A saját termények nemcsak büszkeséggel töltik el az embert, hanem
az élelmiszer-önellátásra való törekvésben is segítséget nyújt. A közösségi
kertekben termelt élelmiszer nem csak olcsóbb, de egészségesebb is, mint a
boltból vásárolt, külföldről szállított élelmiszerek.
Mint a közösségek általában, úgy a közösségi kertek is szabályok mentén működnek. A szabályokat a kertészek saját maguk hozzák a kert zökkenőmentes, mindenki által elfogadott működése érdekében. A kertszabályok egyebek mellett rögzítik a kertparcellák művelésének módját, növényvédelmi és egyéb kertészeti kérdéseket, a kertvezető választásának módját vagy a kert nyitvatartási idejét. Egy biztos, azt mindenki maga döntheti el, hogy mit szeretne termeszteni, Legyen az virág, zöldség, gyümölcs vagy akár fűszer.
Kerületünkben a Leányka utcában található egy összesen mintegy 500 m2 alapterületű közösségi kert, melyet 2013-ban alapított az Önkormányzat. Összesen több mint 30 darab parcellában folyik a kertészkedés, fokozott tekintettel a vegyszermentességre. A kert művelői nagy hangsúlyt fordítanak az ökológiai alapú növényvédelemre, valamint a műanyagmentességre és az újrahasználatra is. A kertben fűszernövényeket, gyümölcsfákat és virágokat is gondoznak.
Kerületünk rendkívül gazdag természeti kincsekben, érdemes hát
áttekintenünk, hogy milyen értékek vesznek körbe bennünket. Budafok-Tétényben
több országos vagy helyi védettséggel bíró terület van. Ilyen a
Tétényi-fennsík, a Háros-sziget, a Kis-Háros-sziget vagy a Nagytétényi
Duna-part is.
Tétényi-fennsík
A Tétényi-fennsík ma a főváros budai oldalát szegélyező "zöld gyűrű"
egyik értékes területe. A fennsík védett részei Budapest XXII. kerülete mellett
a XI. kerület (Kamaraerdő), a Budaörsi-Kamaraerdő, Törökbálint, Diósd és Érd
közigazgatási területére esnek. Budapesti része helyi védettséggel is
rendelkezik, a budai oldalon a legnagyobb kiterjedéssel bíró ilyen terület.
A fennsíkot évszázadokkal ezelőtt vastag barna erdőtalaj fedte be,
viszont az erdők kitermelését követően a talajréteg pusztulásnak indult, mára
pedig már sok helyen jól látható az alapkőzet. A terület nagy részén a
mediterrán kavicsos-homokos rétegeket tekintélyes vastagságú mészkő fedi. A fennsíkon
a rendszerváltás előtt katonai alakulatok állomásoztak és gyakorlatoztak, mely
összességében elősegítette a fennsík természetes voltának fennmaradását.
Az erdőtalaj pusztulásával másfajta életformák kerültek előtérbe, és a
terület mára a főváros egyik legértékesebb botanikai élőhelyévé vált a sziklás
gyepével. Több mint 30 védett növényfaj található meg itt és még ma is kerülnek
elő újabb és újabb értékes növényfajok. A terület gyepeinek legértékesebb állományalkotó
fajai között találunk többek között henye boroszlánt, homoki nőszirmot,
leánykökörcsint, tavaszi héricset, illetve többféle árvalányhajfajt is.
Nemcsak növényvilága egyedülálló, de állatvilága is. Különösen gazdag
az ízeltlábú-faunája, megemlítendő a magyar tarsza, a sisakos sáska, illetve a
számos lepkefaj is. Több fokozottan védett madárfaj is megtalálható itt, mint
például a barátposzáta, a gyurgyalag, a tövisszúró gébics, a bajszos sármány vagy
akár az erdei pacsirta.
Sajnos a területen nagy problémát jelent az illegális hulladéklerakás,
mely ellen folyamatosan zajlik a küzdelem. Emellett az Önkormányzat lelkes
helyiek segítségével igyekszik megtisztítani a területet a hulladéktól. Ezen
kívül folyamatos problémát jelent az ún. invazív, nem őshonos fajok jelenléte
is, ilyen az ezüstfa vagy a bálványfa is. A terület megtisztítása folyamatos,
civil segítséggel.
Háros-sziget
Napjainkra jelentősen megfogyatkoztak az eredeti ártéri erdők hazánkban.
A közel 60 hektáros ártéri erdő a Háros-szigeten viszont pont ilyen. Háros-sziget
egyébként ma már csak félszigetnek tekinthető, mert északi részét a Duna
1911-es szabályozásakor feltöltötték és a parthoz kapcsolták.
A Háros-szigetet korábban katona célokra is használták, mely teljesen
elzárta a külvilágtól. A terület napjainkban nem látogatható, így biztosítva a
háborítatlanságát. Erdő és vadgazdálkodás évtizedek óta nem folyik rajta.
A "szigetet" gyakran elöntik a folyó áradásai, mely buja növényzettel
és rendkívüli növényvilággal rendelkezik. Megtalálható itt a fűz és nyárfák
uralta puhafás ligeterdő, valamint a jellemzően tölgy, kőris és szil alkotta
keményfás ligeterdő. A sziget növényvilágából kiemelkedik a védett ligeti
szőlő, a nyári tőzike, vagy a téli zsurló. Kora tavasszal szemet kápráztató
látványt nyújt a hóvirág vagy a ligeti csillagvirág nyújtotta virágszőnyeg.
Vadszőlő, komló és szeder szövi át szinte az egész erdőt, rátelepedve mind az
élő fákra, mind a fekvő és álló holtfákra, teljesen áthatolhatatlanná téve az
erdőt.
A szigetre jellemző, hogy gazdag ízeltlábú- és madárfaunával
rendelkezik. Nagy számban telelnek itt át vízimadarak. A folyópart állandó
lakói a vöröshasú unka, a mocsári teknős, illetve a hód is.
Sajnos a katonai tevékenység nyomot hagyott a területen. Vasbetonelemeket,
épületmaradványokat, törmelékeket, gumiabroncsokat, valamint lőszereket nőtt be
a növényzet. Mindemellett a Dunán levonuló árvizek műanyag palackok tömegét
hagyja a fák között, megmutatva az emberi tevékenység szomorú lenyomatát.
Szintén jelentős veszélyeztető tényezőnek számít az invazív növényfajok
térhódítása a területen, ilyen a zöld juhar, a japán keserűfű és a kanadai
aranyvessző is. A sziget védelme érdekében fontos a hulladékmentesítés és az
idegen fajok visszaszorítása.
Kis-Háros-sziget
A kisméretű sziget az M0-s hídjától délre, a Háros-sziget alatt
helyezkedik el. A területet jellemzően csak vízi úton lehet megközelíteni. Illetve
csak lehetne, ugyanis a Kis-Háros-sziget nem látogatható. Ez az elszigeteltség
biztosítja a sziget háborítatlanságát, azon semmiféle építmény nem található.
A sziget rendkívül fiatalnak tekinthető, alig másfél évszázada kezdett
kialakulni, élővilága pedig mindössze néhány évtizedes múltra tekint vissza.
Sokáig egy lassan mozgó zátony volt csupán, a folyószabályozásokat követően a
lassuló folyású Duna egyre több hordalékot rakott le, alakítva a fővárosi
szigeteket is. A fűzfák megjelenése a szigeten elősegítette pozíciójának fixálódását,
ma már teljes területe puhafás ligeterdővel borított. Azért a sziget még ma is
formálódik, keleten rombolja, nyugaton építi a partjait a Duna.
A legjellemzőbb növénytársulásának a fűz-nyár ligeterdő tekinthető.
Mivel a területet igén gyakran elönti a Duna, így lágyszárú aljnövényzet
tartósan nem tud itt kialakulni. Ideiglenes jelleggel azonban megtalálható a
szigeten a védett rucaüröm. Magasabb vízállás esetén egyébként a szigetet akár
három méteres víz is boríthatja, ekkor csupán a fák jelzik, hogy hol található
a szárazföld.
Az állatvilágára pozitív hatást gyakorol a sziget háborítatlansága.
Gazdag madárfaunával rendelkezik. Nem véletlen, hogy a környék a madarászok
közkedvelt helye. A madárvilág gyakori képviselői az erdei pinty, a nagy
fakopáncs, a tőkés réce vagy a jégmadár. Télen itt telel át a barát- vagy a
kontyos réce, a fekete- vagy füstös réce, de sarki- és északi búvár is
előfordul itt.
Szárazabb időjárási helyzetben, mikor a Duna vízállása jelentősen
lecsökken, a terület száraz lábbal is megközelíthető. Ilyenkor gyakran
kirándulók, kutyasétáltatók, horgászok lépnek a szigetre, akik károsítják a
növényállományt, illetve szemetet hagynak a helyszínen. Az emberi tényezőn túl az
invazív növényfajok, például a zöld juhar térhódítása is veszélyt jelent.
Nagytétényi Duna-part
Mára viszonylag kevés olyan duna-parti terület maradt Budapesten, mely
még nincs kiépítve, hanem a maga természetes, természetközeli pompájában látható,
de a Nagytétényi Duna-part ilyen. Természetes, sóderes, homokos partja
közvetlen kapcsolatot teremt a folyó, illetve a hullámtéri élőhelyek között.
Itt található Budapesten a leghosszabb összefüggő, ártéri galériaerdő,
mely mintegy 4,5 km hosszan kíséri hazánk legnagyobb folyóját. Növényállományát
tekintve kiemelkedő értékkel bírnak a területen található fekete nyarak, de
kiemelendő a fűzfa állománya is. Számos védett faj megtalálható az
aljnövényzetben, illetve a Duna-rét területén, ilyen a dunavölgyi csillagvirág,
a réti iszalag vagy a nyári tőzike is.
A terület állatvilága is rendkívül jelentős. Itt él Budapest legjelentősebb pézsmacincér állománya, de megtalálható itt a védett kis színjátszólepke is. Madárvilága is rendkívül gazdag, de hód is előfordul a területen.
Sajnálatos módon a jelentős mennyiségű építési törmelék és egyéb hulladék nagy veszélyt jelent a part értékes élővilágára. Emellett kiemelt probléma még a terület gépjárműforgalma vagy a vandalizmus is.
A téli madáretetés egy sok fajt érintő, több hónapon át tartó, összetett
madárvédelmi tevékenység. Nem mindegy az eleségek, illetve azok felkínálásának
módja, valamint különbözik a madáretetőhöz látogató állatok életmódja, viselkedése,
igénye is. Ugyanakkor a madáretetéssel hasznos és fontos célokat támogathatunk.
Alapvetően a vadon élő állatok csak ott élnek, ahol megtalálják
alapvető életfeltételiket (táplálék, búvó- szaporodó- és pihenőhely). Az
állatok, köztük a madarak vonulása éppen azért alakult ki, hogy az időszakos
táplálékhiányt az élőlények át tudják vészelni. Fontos tehát leszögezni, hogy
az énekesmadarak téli etetésének célja elsősorban nem az életben tartásuk,
hanem a környezeti nevelés, valamint a madarak közelünkbe csalogatása.
Utóbbinak két alapvető oka van:
- A madarak látványa, megfigyelhetősége egy élményt nyújt számunkra.
- A madarak a biológiai védekezésben is segítenek azzal, hogy összeszedik a környékünkön a gyommagvakat, illetve a rovar- és kisrágcsáló-kártevőket.
Mikor érdemes elkezdeni?
Az etetési időszak az első fagyok beköszöntével kezdődik, de nem
ártunk azzal sem, ha már október második felében beizzítjuk az etetőnket,
különösen akkor, ha egy aszályos időszak miatt a fűfélék terméshozama is
alacsony volt. Az etetési időszak a fagyok tartós megszűnésével ér véget.
Nagyon fontos, hogy legkésőbb április közepén hagyjuk abba a madarak etetését
ugyanis a fiókák képtelenek megemészteni a nagyobb magvakat (pl.: a
napraforgómag), mely így felhalmozódik az emésztőrendszerükben, ami a madarak
elpusztulását eredményezi. Az állati zsiradékot tartalmazó eleségek pedig a
tartósan magasabb hőmérséklet és intenzív napsugárzás olvadni és bomlani
kezdenek, ami a madarak egészségkárosodásához vezet.
Mivel etethetünk?
A madáreleségek alapvetően három nagy csoportba sorolhatóak, melyeket
együtt érdemes alkalmazni. Mindemellett azért a madarak itatására is érdemes
odafigyelni.
Nem érdemes kísérletezni! Kerüljük a nagy mennyiségben nem alkalmazható
lisztkukacot, a madarakra nézve veszélyes csontkukacot. Soha ne adjunk sem az
énekesmadaraknak, sem a vízimadaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, péksüteményt,
popcornt, chipset, és egyéb emberi fogyasztásra is csak minimálisan javallott
táplálékot. Gyakori és nagy mennyiségű fogyasztás esetén káros, sőt,
kimondottan veszélyes számukra! A kenyér, amellett, hogy alacsony tápértékű,
erjedés esetén különféle gyulladásos megbetegedést okozhat a madaraknál, ami az
elpusztulásukhoz vezethet. Az olajba áztatott kenyérmorzsa pedig azért is
különösen veszélyes, mert az olaj beszennyezheti a madarak tollazatát.
Csupán a háromféle táplálék együttes alkalmazásával és az ivóvízzel mintegy 50 különböző madárfajt láthatunk vendégül. Nézzük is meg, hogy mely eleségtípusokkal érdemes feltölteni az etetőket.
Olajos magvak
A legáltalánosabb téli madáreleségnek a magas olajtartalmú (fekete)
napraforgó tekinthető. Nem gond, ha a csomag kicsit "szemetes", a törött
napraforgószemek kitűnő eleséget nyújtanak azon madaraknak, melyek csőre nem
elég erős az egész magszemek feltörésére, ilyen például a vörösbegy is. A rigó
méretű vagy nagyobb fajok már egészben is képesek lenyelni a magokat, esetükben
ez nem jelent problémát. Fontos továbbá, hogy ne sózott, illetve pirított
napraforgót adjunk a madaraknak. Érdemes a "szotyit" apróbb magvakkal, például
kölessel keverni. A legegyszerűbb, ha a hullámos papagájoknak és pintyeknek
szánt magkeverékből is bevásárolunk és ezt a magot keverjük a napraforgó mellé.
Az előbbiek kiegészítéseként, ha tehetjük, alkalmazhatunk akár diót, mogyorót,
földimogyorót, kesudiót, pisztáciát is eleségként, ezek is nagyon jó
táplálékforrást nyújthatnak a madaraknak. Természetesen itt is fontos, hogy
natúr változatot alkalmazzunk, ne pedig a sós vagy pörkölt magvakat.
Állati zsiradék
A kacsa-, liba- és sertésháj, a sertés zsírszalonna, a faggyú, a
főzéssel sótlanított étkezési szalonna, a lágysajt, a vaj vagy az ún.
cinkegolyó is kitűnő eleségként szolgálhat a madarak számára. A vajnak ráadásul
előnye, hogy nemcsak az erősebb, de a gyengébb csőrű madarak is tudnak belőle
csipegetni.
A ma már széles körben árusított cinkegolyót a tél végével érdemes
mélyhűtőben eltárolni a következő szezonig, ugyanis a garázsban vagy a lakásban
az illatanyagai magához vonzzák a molyokat.
Alma és bogyós gyümölcsök
Az előbbiek mellett szintén kitűnő táplálékforrást jelent a madarak
számára az alma és a különféle bogyós gyümölcsök is. Az almát érdemes
felszúrni, a bogyós gyümölcsöket pedig felakasztani az ágakra, ágcsonkokra. A talajra
is tehetjük az élelmet, de érdemes szem előtt tartani, hogy havazás esetén az
eleség mindaddig elérhetetlen marad a madarak számára, míg el nem takarítjuk a
havat.
Milyen etetőt érdemes
használni?
Vannak madarak, melyek kifejezetten a talajon szeretnek táplálkozni,
míg mások inkább a fák ágai között érzik jól magukat. A kihelyezés módja
szerint többféle etetőt különböztetünk meg.
- Talajetetők - A legegyszerűbb, ha a levelektől megtisztított talajra
szórjuk ki a táplálékot. A hó elleni védelem érdekében az etetőhely fölé
különböző anyagokból, pl. ágakból vagy műanyag fóliából tetőt is építhetünk, de
ez nem szükségszerű, ha egy esetleges havazás esetén a hórétegtől meg tudjuk
tisztítani a helyet.
- Tálcás etető - Szintén egyszerű kis szerkezet, mivel etetőtálca a sekély
faládától a műanyag virágalátétig bármi lehet. Előnye, hogy akár a nem kertes
házban élők is egyszerűen gondoskodhatnak a madarakról, mivel az etetőtálca
akár egy erkélyre is kihelyezhető. A tálca aljára érdemes fúrni néhány 2-3 mm
átmérőjű lyukat, ahol az esővíz, vagy hólé könnyedén kifolyhat.
- Dúcetetők - Rögzített etető, melynek magtartójában akár 25 kg eleség
is elfér. Hasznos lehet olyan helyek, ahol ritkábban fordulunk meg.
- Ablak és párkányetetők - Ezek az ablakhoz vagy
párkányhoz rögzített etetők főként a társasházakban élők madárvédelmi
tevékenységét segíthetik.
- Függő etetők - A felfüggeszthető etetők igen
sokfélék lehetnek. A szépen kidolgozott házikótól kezdve a háztartásban
fellelhető eszközökből, otthon készített kis etetőkön túl ide tartoznak a gyári
önetetők vagy a cinkegolyók is.
Az etetés mellett az itatás is
fontos!
Említettük már, hogy a madarak itatására is érdemes odafigyelni. Ez
mind nyáron, mind pedig télen rendkívül fontos lehet. Madaraink többségének
naponta akár többször innia és akár fürdenie is kell, ami az egyre szárazabb éghajlatunk
miatt, télen és nyáron is egyre nagyobb kihívást jelent számukra. Ebben
segíthetünk a madáritató kihelyezésével.
Az ideális madáritató akár egy műanyag virágalátét is lehet, a kisebb
testű madarak biztonságát is szem előtt tartva az az optimális, ha 5-7 cm-nél
nem mélyebb az itatónk. A nagyobb testű madarak fürdését viszont segíthetjük
azzal, ha az eszköz átmérője 40-50 cm. A vizet érdemes naponta pótolni és
cserélni. A gyakori vízcserével nemcsak az algásodást és az elszennyeződést
tudjuk megakadályozni, hanem a szúnyogok petézését is. Télen naponta egyszer
távolítsuk el a jeget az itatóból, melyet ezt követően langyos vízzel töltsünk
újra. Hasznos kis segítség lehet a madaraknak, ha az itató vizébe egy kinyúló
ágat vagy egy ferde oldalú követ helyezünk, melyen kényelmesen meg tudnak
állni. Az itatóba helyezett kő ráadásul megakadályozhatja annak felborítását
is.
Végül egy tévhitet érdemes tisztázni. A köztudatban elterjedt a
madarak etetésével kapcsolatban, hogy "ha egyszer elkezdtük, ne hagyjuk
abba, mert a madarak bajba kerülnek." Mivel a madarak téli etetésének
elsődleges célja nem a madarak életben tartása így az nem igaz, hogy bajba
kerülnének, ha az etetőnk kiürült. A leleményes állatok könnyedén továbbállnak
és másutt keresnek élelmet maguknak. Ugyanakkor számítanak a táplálékra és
jelentősen megkönnyítjük az élelemkeresésüket a nehéz téli hónapokban a
rendszeres etetéssel, de abból nem lesz probléma, ha például a szezon során
elutazunk, így átmenetileg nem tudjuk újratölteni az etetőnket.
vízgazdálkodás
A
klímaváltozás következtében 120 év alatt 17 nappal csökkent az egy évre jutó
csapadékos napok száma országos átlagban. Folyamatos a növekedés a jelentősebb
csapadékmennyiséggel járó napok számában is. Különösen nagy növekedés
figyelhető meg az 1990-es évektől. Emellett a száraz periódusok is egyre
hosszabbak, mivel a csapadék egyre inkább rövid ideig tartó, intenzív záporok,
zivatarok során hullik. A 2022-es év igazán megmutatta, hogy milyen az, ha a
bőrünkön érezzük a klímaváltozással járó káros hatásokat. A rendkívül hosszú
szárazság, a szinte példátlan mértékű aszály, a sokfelé tapasztalható vízhiány
megmutatta, hogy mennyire fontos begyűjteni a csapadékot, akkor, amikor esik.
Egy-egy intenzív
zápor, zivatar után gyakran egy hosszabb száraz periódus következik, így minden
csepp eső kincs lehet, érdemes lehet azt gyűjtenünk esővízgyűjtő tartály
segítségével. Ha ezzel öntözzük kerti növényeinket, töltjük meg kerti
madáritatóinkat, esetleg ezzel a vízzel öblítjük WC tartályunkat, akkor
csökkentjük a tisztított ivóvíz-felhasználásunkat, ilyen módon spórolhatunk is.
Kertünk is hálásabb lesz, ha a kemény ivóvíz helyett az összegyűjtött lágyabb
esővízzel locsolhatjuk növényeinket.
Mikor a
tetőről, a burkolt felületekről az esővízcsatornán át gyorsan a Dunába
juttatjuk az esővizet, akkor a környezet számára is kedvezőtlenül cselekszünk.
A folyamat ugyanis az aszály esélyét növeli, mivel a talajban való elszikkadás
elmarad, így a talaj víztartaléka csökken.
A burkolt felületek ráadásul elősegítik a villámárvizek kialakulását is, hiszen az extrém csapadékmennyiséget a meglévő csatornahálózat nem biztos, hogy el tudja vezetni, a burkolt felületek nagy aránya pedig nem segíti a beszivárgást.
A felelős cselekvés egyik fontos lépése, hogy
megfelelő módon szereljük be a lakossági osztás során kapott esővízgyűjtő
tartályokat!
Budafok-Tétény
Önkormányzata 2019-ben indította el a részvételi költségvetést, melynek egyik
legnépszerűbb projektjévé vált az esővízgyűjtő edények kiosztása a lakosság
részére. A projekt népszerűségét jól mutatja, hogy többszörös volt a
túljelentkezés, olyan sok kerületi lakos szeretett volna élni a lehetőséggel. A
kiosztás harmadik üteme tavasszal zárult le, összesen közel 2500 gyűjtőedény
került kiosztásra a lakosság körében.
Az Önkormányzat még 2021 augusztusában készített egy videós összeállítást arról, hogy hogyan tudjuk szabályosan beüzemelni a tartályunkat, mely alább is megtekinthető. Ezen kívül egy képes, szöveges összeszerelési útmutató is készült, melyet mindenki megkapott a saját vízgyűjtője átvételekor. Fontos, hogy az ingyenes osztás során kapott esővízgyűjtőnket minden esetben rendeltetésszerűen állítsuk munkába, és a kapott csomag teljes tartalmát, így a fedelet és túlfolyót is szakszerűen szereljük be.
A szabálytalan beüzemelés számos veszélyt hordhat magában. Amennyiben nem használjuk a vízgyűjtő tartályunk tetejét úgy többek között falevél és hulladék kerülhet az edénybe, melyet így rendszeresen tisztítani kell. Ennél azonban nagyobb probléma, hogy a lezáratlan tartályban szaporodni kezdhetnek olyan rovarok, melyek lárvái a vízben fejlődnek ki. Ilyenek a szúnyogok is, akik a nem rendeltetésszerű használat eredményeképpen könnyen elszaporodhatnak a környezetünkben. Abban az esetben, ha a szerkezetet nem a megfelelő módon helyeztük üzembe és a csatorna bekötőegységet nem szereltük be az útmutatónak megfelelően, akkor az esővízgyűjtőnk túlfolyásának megelőzése nem lesz biztosított. Ez azért probléma, mert amikor a tartály már megtelt, az esővíz a továbbiakban nem az ereszcsatornán keresztül fog távozni, hanem továbbra is a vízgyűjtő edénybe érkezik majd, mielőtt kiömlik belőle. A nagy mennyiségben kizúduló víz hosszútávon akár otthonunkban is kárt tehet.
Szintén a
felelős cselekvésünk fontos lépése lehet, ha a házaink előtt található
esővízgyűjtő árkokra odafigyelünk, vigyázunk rájuk, hogy funkciójukat
maradéktalanul el tudják látni. Tisztítsuk őket és semmiképp se temessük be
vagy használjuk őket hulladéklerakásra. Amikor így cselekszünk, akkor a
villámárvizek kialakulását segítjük elő.