A szúnyogirtás legfőbb eszköze ma Magyarországon az általános rovarölő kémiai szereket előtérbe helyező gyakorlat. A több évtizede, hazánk mellett szerte a világban alkalmazott kémiai módszerrel történő szúnyoggyérítéssel kapcsolatban egyre több aggály jelentkezik súlyos környezet- és természetvédelmi kockázatai miatt.

Mi a baj a kémiai gyérítéssel?
Az alkalmazott vegyszerek nem szelektívek, azaz nemcsak a szúnyogokra, hanem az összes rovarra (így a virágokat beporzó méhekre és más fajokra), sőt az összes rovarfogyasztó állatfajra, így gyakorlatilag a teljes táplálékláncra kihatnak.
A kémiai irtás további hátránya, hogy a szer csak a kijuttatás pillanatában szabadon repülő egyedeket pusztítja (de azokat továbbra is fajra való tekintet nélkül), így a pihenő, valamint a lombok, növények, tereptárgyak takarásában lévő egyedeknek nem esik bántódása. Megdöbbentő adat, hogy a kémiai szúnyoggyérítések során elpusztított 100 rovarból mindössze 2-3 a csípőszúnyog, a többi az emberre ártalmatlan, azonban ökoszisztémánk nélkülözhetetlen elemei.
A kémiai módszer ráadásul csak csekély időtávon belül hatásos, hiszen egyes fajok gyors életciklusa és a kezeletlen területekről történő bevándorlás hamarosan biztosítja a gyérített területeken az utánpótlást. A változó hatékonyság és rövid hatástartam miatt jelentősebb mértékű szúnyogártalmak kialakulása esetén, például egy áradását követően, csak a sokszor megismételt és nagy területekre kiterjedően elvégzett kémiai kezelések képesek érezhető hatást produkálni, de ez nem túl olcsó, és a fentiek alapján a károsítás is sokkal jelentősebb.

Miben más a biológiai védekezés?
A biológiai gyérítéskor szelektív mikrobiológiai védekezésről beszélhetünk. A védekezés egy talajlakó baktérium segítségével történik, melynek hatására a természetes módon elpusztult szúnyoglárvák vizsgálatakor jöttek rá kutatók. Ezek a mikrobák a természetes életfolyamataik során olyan spórákat termelnek, melyeket a szúnyoglárvák elfogyasztanak. A spórákból a lárvák emésztésekor olyan anyagok képződnek, melyek mérgezést, a lárvák pusztulását okozzák.
A módszer előnye a nagyfokú szelektivitás, vagyis az alkalmazási dózisok szigorú betartása mellett a többi vízi élőlényre nem ártalmas, a szárazföldi rovarokra pedig értelemszerűen nincs hatással, hiszen a lárvákat pusztítjuk el, így nem keletkeznek kifejlett, repülő alakok. Ennek további előnye, hogy nem kell elviselnünk a szúnyogok csípéseit sem.

Természetesen kerületünkben kiemelt fontosságú, hogy minden körülmény figyelembevételével döntsünk a szúnyogártalom csökkentésének mind a környezetre, mind az emberi egészségre legkevésbé ártalmas módjáról. Éppen ezért önkormányzatunk 2022-ben – az eddig szokásos kémiai védekezés elemeit megtartva – megkezdte a biológiai védekezést. 2022 és 2023 során is kutatóbiológusokkal együttműködésben dolgoztunk a helyi szúnyoghelyzet pontos feltérképezésén, ez a munka magában foglalta a tenyészvizek, azaz a szaporodóhelyek felkutatását, illetve szükség szerint a biológiai alapú lárvairtó szerrel való kezelését, és a Budafok-Tétényben ártalmat okozó csípőszúnyogfajok beazonosítását is.
Utóbbi munka is kiemelt fontosságú. Magyarországon jelenleg kb. 50 csípőszúnyogfajta él, azonban ezek eltérő jellemzőkkel rendelkeznek, eltérő helyeken szaporodnak. A szúnyogok ugyanis nemcsak a Duna mentén vagy egyéb közterületeken tenyésznek, hanem a saját kertünkben is. Amennyiben nem vagyunk elég körültekintők, úgy könnyen elősegíthetjük a szúnyogok elszaporodását.

Mi tehetünk mi?
A klímaváltozás következtében új szúnyogfajok és az általuk terjesztett kórokozók egyre gyakrabban jelennek meg Magyarországon is, így a védekezés egyre fontosabb, de még ennél is lényegesebb a megelőzés. Ehhez azonban szélesebb körű társadalmi szerepvállalásra van szükség, elengedhetetlen a lakosság bevonása. A vízfelszínre petéző, kisebb röptávolsággal rendelkező csípőszúnyogfajok élő- és szaporodóhelyei ugyanis nem a Duna hullámterében találhatók, hanem a lakóterületeken fellelhető tenyészvizekben. Tenyészvizek jellemzően olyan állóvizek, melyeknek nincs közvetlen talajkapcsolatuk. A talajon lévő, időszakosan fennálló kisebb vizek, pocsolyák ugyanis rövid időn belül felszáradnak.
Lényegében minden állóvíz képes szaporodóhelyként szolgálni a szúnyogok számára. A kerti tavak, medencék, madáritatók, virágalátétek mellett gyakori, hogy olyan helyeken is kialakulnak állóvizek, ahol nem ez a célunk. A lehulló csapadék könnyedén összegyűlik a szabadban hagyott gumiabroncsok belsejében, a takaróponyvákon, az elöl hagyott játékokban, edényekben, vödrökben, vagy bármilyen mélyedésben. Könnyen összegyűlhet a víz a nem megfelelően tisztított ereszcsatornában is. Ezek a vizek mind tökéletes szaporodóhelyként funkcionálnak a szúnyogok számára, de hasonló gondot jelentenek a lezáratlan, fedő nélküli esővízgyűjtő tartályok is.
Egy kis odafigyeléssel azonban könnyedén elkerülhető, hogy a kertünk szúnyogtenyészetté váljon. A tavasztól őszig tartó időszakban kiemelten fontos, hogy ezeket a sokszor észrevétlen tenyészvizeket egy-egy eső után mielőbb felszámoljuk, ugyanis a nyári időszakban a szúnyoglárvák akár egy héten belül kifejlett rovarrá fejlődnek. A tudatosan kialakított vízfelületek, kerti tavak, medencék esetében pedig a folyamatos tisztítással tudjuk megakadályozni a szúnyoglárvák megtelepedését. Emellett a kerti tavak esetében úgy is védekezhetünk, hogy a tóba szúnyoglárvákat fogyasztó halakat telepítünk.
Amennyiben lehetőségünk van rá, úgy a nyitott esővízgyűjtőnket cseréljük fedett berendezésre. Korábban Budafok-Tétény önkormányzata is osztott fedett esővízgyűjtőket, fontos, hogy ezeket az előírtaknak megfelelően, szakszerűen, minden kapott alkatrészt felhasználva kössük be. Amennyiben mégis maradunk a nyitott esővízgyűjtőnél, abban az esetben már egy a tetejére rögzített szúnyogháló is sokat segíthet a védekezésben.
Fontos, hogy biológiai módszerekkel csak addig tudunk védekezni, míg a szúnyogok lárvaállapotban vannak. A kifejlett, már csípő egyedek ellen csak kémiai készítményeket lehet bevetni.

Ne feledjük, hogy a szúnyogok elleni védekezés a közös ügyünk, a közös felelősségünk!