Kerületünk rendkívül gazdag természeti kincsekben, érdemes hát áttekintenünk, hogy milyen értékek vesznek körbe bennünket. Budafok-Tétényben több országos vagy helyi védettséggel bíró terület van. Ilyen a Tétényi-fennsík, a Háros-sziget, a Kis-Háros-sziget vagy a Nagytétényi Duna-part is.

Tétényi-fennsík

A Tétényi-fennsík ma a főváros budai oldalát szegélyező „zöld gyűrű” egyik értékes területe. A fennsík védett részei Budapest XXII. kerülete mellett a XI. kerület (Kamaraerdő), a Budaörsi-Kamaraerdő, Törökbálint, Diósd és Érd közigazgatási területére esnek. Budapesti része helyi védettséggel is rendelkezik, a budai oldalon a legnagyobb kiterjedéssel bíró ilyen terület.

A fennsíkot évszázadokkal ezelőtt vastag barna erdőtalaj fedte be, viszont az erdők kitermelését követően a talajréteg pusztulásnak indult, mára pedig már sok helyen jól látható az alapkőzet. A terület nagy részén a mediterrán kavicsos-homokos rétegeket tekintélyes vastagságú mészkő fedi. A fennsíkon a rendszerváltás előtt katonai alakulatok állomásoztak és gyakorlatoztak, mely összességében elősegítette a fennsík természetes voltának fennmaradását.

Az erdőtalaj pusztulásával másfajta életformák kerültek előtérbe, és a terület mára a főváros egyik legértékesebb botanikai élőhelyévé vált a sziklás gyepével. Több mint 30 védett növényfaj található meg itt és még ma is kerülnek elő újabb és újabb értékes növényfajok. A terület gyepeinek legértékesebb állományalkotó fajai között találunk többek között henye boroszlánt, homoki nőszirmot, leánykökörcsint, tavaszi héricset, illetve többféle árvalányhajfajt is.

Nemcsak növényvilága egyedülálló, de állatvilága is. Különösen gazdag az ízeltlábú-faunája, megemlítendő a magyar tarsza, a sisakos sáska, illetve a számos lepkefaj is. Több fokozottan védett madárfaj is megtalálható itt, mint például a barátposzáta, a gyurgyalag, a tövisszúró gébics, a bajszos sármány vagy akár az erdei pacsirta.

Sajnos a területen nagy problémát jelent az illegális hulladéklerakás, mely ellen folyamatosan zajlik a küzdelem. Emellett az Önkormányzat lelkes helyiek segítségével igyekszik megtisztítani a területet a hulladéktól. Ezen kívül folyamatos problémát jelent az ún. invazív, nem őshonos fajok jelenléte is, ilyen az ezüstfa vagy a bálványfa is. A terület megtisztítása folyamatos, civil segítséggel.

Háros-sziget

Napjainkra jelentősen megfogyatkoztak az eredeti ártéri erdők hazánkban. A közel 60 hektáros ártéri erdő a Háros-szigeten viszont pont ilyen. Háros-sziget egyébként ma már csak félszigetnek tekinthető, mert északi részét a Duna 1911-es szabályozásakor feltöltötték és a parthoz kapcsolták.

A Háros-szigetet korábban katona célokra is használták, mely teljesen elzárta a külvilágtól. A terület napjainkban nem látogatható, így biztosítva a háborítatlanságát. Erdő és vadgazdálkodás évtizedek óta nem folyik rajta.

A „szigetet” gyakran elöntik a folyó áradásai, mely buja növényzettel és rendkívüli növényvilággal rendelkezik. Megtalálható itt a fűz és nyárfák uralta puhafás ligeterdő, valamint a jellemzően tölgy, kőris és szil alkotta keményfás ligeterdő. A sziget növényvilágából kiemelkedik a védett ligeti szőlő, a nyári tőzike, vagy a téli zsurló. Kora tavasszal szemet kápráztató látványt nyújt a hóvirág vagy a ligeti csillagvirág nyújtotta virágszőnyeg. Vadszőlő, komló és szeder szövi át szinte az egész erdőt, rátelepedve mind az élő fákra, mind a fekvő és álló holtfákra, teljesen áthatolhatatlanná téve az erdőt.

A szigetre jellemző, hogy gazdag ízeltlábú- és madárfaunával rendelkezik. Nagy szám

ban telelnek itt át vízimadarak. A folyópart állandó lakói a vöröshasú unka, a mocsári teknős, illetve a hód is.

Sajnos a katonai tevékenység nyomot hagyott a területen. Vasbetonelemeket, épületmaradványokat, törmelékeket, gumiabroncsokat, valamint lőszereket nőtt be a növényzet. Mindemellett a Dunán levonuló árvizek műanyag palackok tömegét hagyja a fák között, megmutatva az emberi tevékenység szomorú lenyomatát. Szintén jelentős veszélyeztető tényezőnek számít az invazív növényfajok térhódítása a területen, ilyen a zöld juhar, a japán keserűfű és a kanadai aranyvessző is. A sziget védelme érdekében fontos a hulladékmentesítés és az idegen fajok visszaszorítása.

Kis-Háros-sziget

A kisméretű sziget az M0-s hídjától délre, a Háros-sziget alatt helyezkedik el. A területet jellemzően csak vízi úton lehet megközelíteni. Illetve csak lehetne, ugyanis a Kis-Háros-sziget nem látogatható. Ez az elszigeteltség biztosítja a sziget háborítatlanságát, azon semmiféle építmény nem található.

A sziget rendkívül fiatalnak tekinthető, alig másfél évszázada kezdett kialakulni, élővilága pedig mindössze néhány évtizedes múltra tekint vissza. Sokáig egy lassan mozgó zátony volt csupán, a folyószabályozásokat követően a lassuló folyású Duna egyre több hordalékot rakott le, alakítva a fővárosi szigeteket is. A fűzfák megjelenése a szigeten elősegítette pozíciójának fixálódását, ma már teljes területe puhafás ligeterdővel borított. Azért a sziget még ma is formálódik, keleten rombolja, nyugaton építi a partjait a Duna.

A legjellemzőbb növénytársulásának a fűz-nyár ligeterdő tekinthető. Mivel a területet igén gyakran elönti a Duna, így lágyszárú aljnövényzet tartósan nem tud itt kialakulni. Ideiglenes jelleggel azonban megtalálható a szigeten a védett rucaüröm. Magasabb vízállás esetén egyébként a szigetet akár három méteres víz is boríthatja, ekkor csupán a fák jelzik, hogy hol található a szárazföld.

Az állatvilágára pozitív hatást gyakorol a sziget háborítatlansága. Gazdag madárfaunával rendelkezik. Nem véletlen, hogy a környék a madarászok közkedvelt helye. A madárvilág gyakori képviselői az erdei pinty, a nagy fakopáncs, a tőkés réce vagy a jégmadár. Télen itt telel át a barát- vagy a kontyos réce, a fekete- vagy füstös réce, de sarki- és északi búvár is előfordul itt.

Szárazabb időjárási helyzetben, mikor a Duna vízállása jelentősen lecsökken, a terület száraz lábbal is megközelíthető. Ilyenkor gyakran kirándulók, kutyasétáltatók, horgászok lépnek a szigetre, akik károsítják a növényállományt, illetve szemetet hagynak a helyszínen. Az emberi tényezőn túl az invazív növényfajok, például a zöld juhar térhódítása is veszélyt jelent.

Nagytétényi Duna-part

Mára viszonylag kevés olyan duna-parti terület maradt Budapesten, mely még nincs kiépítve, hanem a maga természetes, természetközeli pompájában látható, de a Nagytétényi Duna-part ilyen. Természetes, sóderes, homokos partja közvetlen kapcsolatot teremt a folyó, illetve a hullámtéri élőhelyek között.

Itt található Budapesten a leghosszabb összefüggő, ártéri galériaerdő, mely mintegy 4,5 km hosszan kíséri hazánk legnagyobb folyóját. Növényállományát tekintve kiemelkedő értékkel bírnak a területen található fekete nyarak, de kiemelendő a fűzfa állománya is. Számos védett faj megtalálható az aljnövényzetben, illetve a Duna-rét területén, ilyen a dunavölgyi csillagvirág, a réti iszalag vagy a nyári tőzike is.

A terület állatvilága is rendkívül jelentős. Itt él Budapest legjelentősebb pézsmacincér állománya, de megtalálható itt a védett kis színjátszólepke is. Madárvilága is rendkívül gazdag, de hód is előfordul a területen.

Sajnálatos módon a jelentős mennyiségű építési törmelék és egyéb hulladék nagy veszélyt jelent a part értékes élővilágára. Emellett kiemelt probléma még a terület gépjárműforgalma vagy a vandalizmus is.