Talán senkit sem kell emlékeztetni arra, hogy a tavalyi, rendkívül aszályos évben folyók, patakok, tavak száradtak ki vagy apadtak soha nem látott alacsony vízszintre. A klímaváltozás rendkívüli mértében érinti a csapadék eloszlását, változatlan vagy enyhén növekvő csapadékmennyiség mellett is folyamatosan csökken a csapadékos napok száma. Ez azt jelenti, hogy egyszerre, rövid idő alatt rendkívül sok csapadék lehullik, viszont ezt jellemzően egy elhúzódó száraz időszak követi.

A WWF Magyarország néhány évvel ezelőtti adatai szerint hazánkban a természetes folyók és tavak közül csak 12% van jó ökológiai állapotban. A folyószabályozások következtében ugyan csökkent az árvízveszély hazánkban, de folyók és hullámtereik közti kapcsolat folyamatosan romlik, a kiegyenesített folyók medre egyre mélyül, a vizüket pedig rendkívüli gyorsasággal engedjük át az országon. A folyók vize egyre ritkábban jut ki a mellékágakba, holtágakba, sok esetben a hullámterek sem jutnak elegendő vízhez. A töltéseken kívüli területekre már nem jut el a folyók vize, ezért egyre több gondot okoz a csökkenő talajvízszint,  a vízhiány és az aszály, és ezt csak fokozza a klímaváltozás következtében egyre szárazabbá és melegebbé váló időjárás.

A folyó menti árterek gazdag élővilággal rendelkező kemény- és puhafás ligeterdői, nádasai a XIX. századi folyószabályozások és a lecsapoló munkálatok révén jelentősen visszaszorultak, ezért is jelentős természeti kincse kerületünknek a Háros-sziget, mely ugyan jelenleg nem szerepel a ramsari területek listáján, de megőrzése, természeti értékeinek védelme mindannyiunk közös érdeke.